Hamlet

Előszó

William Shakespeare (1564-1616) a világirodalom talán legnagyobb drámaírója, jelentősége, egyetemessége csak a kultúra géniuszaiéval mérhető össze. Dantéval és Goethével foglal helyet egy képzeletbeli irodalmi társaságban, ám lehet, hogy ő tiltakozna az ellen, mert lángelméje minden formát és kötöttséget zabolátlanul vetett le magáról. A teremtés újszerűségével, rejtélyességével magasodik ki nem csupán kortársai, de a világirodalom legnagyobbjai közül is. Az általa formált alakok gazdagsága, jellemük árnyaltsága, sokszínűsége a természet bőkezűségére és tékozlására emlékeztet. Kortársa és barátja vallotta róla: "Maga a természet is büszke volt az ő alkotó lángelméjére."
Shakespeare műveiben minden megvan, ami emberi: a jótól a rosszig, az örömtől a bánatig. Örökké modern klasszikus. Nincs mit leporolni róla, mert drámáinak érvényességét az emberi természet, színrevitelüket a fölényes színpadi ismeret garantálja. Élő színházban gondolkodva írta műveit - a reneszánsz kor színházi szokásainak megfelelően. A színpad fejedelme volt életében, a reneszánsz dráma virágzása idején, s az maradt halála után is.
Darabjainak értelmezhetőségi tartománya oly nagy, hogy minden megközelítés az újszerűség lehetőségét is magában hordozza. Mint a remekművek esetében , az övéiben is van valami kifürkészhetetlenség. Ahogy az emberben, s ahogy a természetben is! Shakespeare nagysága lenyűgöző és félelmetes, vonz és megijeszt, mint kételkedőt az Isten. Teljes megismerésével évszázadok óta foglalkozik és kísérletezik a színházi világ. Egy jó előadás ámulatba ejti a nézőt, de miként a géniuszok műveinél legtöbbször: a csoda tökéletes megfejtése lehetetlen. A kristálytiszta értelmen is túlmutató remekmű a lélek legtitkosabb olykor önmaga számára sem ismert, legföljebb félig bevallott részéhez is elér. Vissza