Kétnyelvű Shakespeare-breviárium

Előszó

Az angol köznyelv tele van Shakespeare-től származó szólásokkal, idézetekkel: sokszor, aki használja, maga sem tudja, hogy őt idézi. Nem annyira a színház hatása ez, inkább az egyre népszerűbbé váló antológiáké. Az első, William Dodd: The Beauties of Shakespeare - Shakespeare szépségei, 1752-ben jelent meg, később többször újra nyomtatták, legutóbb 1936- ban. Ezt máig tizenöt válogatás követte, utolsóként az An Oxford Anthology of Shakespeare (1988): ebben egyedül a Hamlet-bői 316 hosszabb-rövidebb részlet található. George Reyland válogatása volt eddig a legsikerültebb, The Ages of Man (1958) - Az emberélet korszakaiy az ifjúságot, a férfikort és az öregséget bemutató Shakespeare-idézetek sora magános olvasásra vagy színészi előadásra egyaránt. Sir John Gielgud több országban szerepelt vele; mi Párizsban láttuk. Elegáns szmokingja egyszer római tógává vált, máskor színes reneszánsz öltözékké, vagy az angol középkor királyi kosztümjévé, majd szegényes gönccé, esetleg földöntúli lény leplévé, a shakespeare-i golden lines-hoz, „arany sorokhoz" illően: másfél órán át varázslat tanúi lehettünk.
Shakespeare a magyar köznyelvet is gazdagította. Tóth Béla Szájrul szájra (1894) című kötetében huszonnyolc idézet fordul elő tőle. Országh László a New Hungárián Quarterly-bzn (1964) tizenhét meghonosodott Shakespeare-részletet sorolt fel, legtöbbet a Hamlet-bői. Shakespeare Breviárium című karcsú, kétnyelvű könyv már 1924-ben megjelent a Világirodalmi Kiadó gondozásában. A mi válogatásunk iránymutató alcíme a Hamlet-ből való: "...mily remekmű az ember!" Shakespeare "ismeri az embert" - írta Illyés Gyula egy stratfordi úti élményt követően. "A világ legnagyobb sors-ismerőjének, drámaszerkesztőjének szavai fülünkben csengenek; olyan eleven a ritmusuk, oly ötletes a rímük; életből való apró hasonlata is. Mindenre tud kádenciát!" Vissza