Az osztrák-magyar dunai hajóhad a világháboruban 1914-1918

Előszó

Nagy folyami-hajóhadunk háborus tevékenységének első leirása »Ausztria-Magyarország dunai flotillája az 1914-1917-iki háborus években« cimü munka a közös hadügyminisztérium tengerészeti osztályának befolyása alatt készült és naplószerü jegyzeteimen alapult. Mint aki a viziharcokban személyesen résztvettem, azoknak összefüggését a szárazföldi eseményekkel csak annyiban vehettem figyelembe, amennyiben az utóbbiak a hadszintér folyamszakaszán történtek, tehát személyes tapasztalat, vagy a hajóhadparancsnokság jelentései alapján tudomásomra jutott. Hajómon, ahol az eseményeket leirtam, nem is volt alkalmam idegen források felhasználására.
Midőn hire ment, hogy a dunai hajóhad történelmén dolgozom, sok vizi és szárazföldi szemtanutól kaptam olyan fényképet, mely a megértést nemcsak a laikus olvasó számára könnyiti meg, hanem bizonyitéka az események megbizható leirásának is.
Midőn a könyv 1917-ben megjelent, nem hittem, hogy annak még hosszabb folytatása lesz, de azért tovább irtam naplómat ugy, hogy az 1917 és 1918-iki háborus évek kézirata röviddel a háboru befejezése után már készen volt.
Bár az első kiadás gyorsan elfogyott, nem gondoltam uj kiadásra. Annál kevésbbé, mert a háborus irodalom iránt az érdeklődés - még szakkörökben is - rohamosan apadt. Tényleg csak rövid tanulmányok és füzetek jelentek meg a flotilla háborus szerepléséről. Tulajdonképpen a haditengerészszövetség érdemes elnökének barátságos unszolására határoztam el a kiegészitett munka uj kiadását. Bajtársam, Dittrich Bruno sorhajókapitány, haditengerészetünk tradiciójának lelkes őre, a kevésbbé ismert dunai flotillát is szóhoz akarta juttatni. Összeköttetésbe lépett a tengeri háboruról irt mű kiadójával és nevemben be is fejezte a tárgyalásokat.
Természetes, hogy művem uj kiadása, mint a tengeri háboruról irt mű kiegészitése, is ehhez alkalmazkodik. Foglalkozik azonkivül ama nagyobb szárazföldi hadműveletekkel is, amelyek a folyami harcok inditó okai voltak. Az átdolgozásban legjobb munkatársam volt Sokol Hans Hugo sorhajóhadnagy, tengeri háborunk kitünő krónikása.
A nagyrészt gazdasági háboru történelmében a dunai kereskedelmi hajózásnak, a hadseregek utánpótlása és a szükölködő »Hinterland« szempontjából betöltött fontos szerepéről külön fejezetben emlékezünk meg. Ennek megirására Döbrentei Gábor ny. fregattkapitány, a központi szállitásvezetőség hajózási csoportjának vezetője volt a leghivatottabb.
Összes munkatársaimnak fontos és eredményes közreműködésükért itt rovom le legmelegebb köszönetemet. Őszinte hálával emlékezem meg végül a művemben felsorolt irókról, akiknek forrásmunkái a második kiadás alkalmával hasznomra voltak.
Remélem, hogy a tengeri háboru történelmének ezt az adalékát is szivesen fogadják ugy vizi, mint szárazföldi háborus bajtársaim.

Wulff Olaf, altengernagy Vissza