X. Képzőművészeti Alkotótábor 1999-2008

Előszó

A jubileum tiszteletére
Évtizede is elmúlt már, de még bennem él egy emlékkép. Egyszer Szolnokról hazafelé utaztam, és a buszon mögöttem két fiatal ült.
Egyikük láthatóan ismerte a térség településeit, mert amikor a busz elért egy település határára, akkor rögtön közölte, most éppen melyik településen járunk, és az adott településen milyen nyári rendezvények vannak. Végül elérkeztünk falunk határához is, ám itt az alkalmi idegenvezető nem szólalt meg. Útitársa ezt hiányolhatta mert, odavetett egy rövid kérdést: És itt? A válasz is hasonlóan rövid volt: ez Cibakháza, itt semmi nincs. Akkor nehéz lett volna cáfolni. Ma ez már nem így van, bármelyik cibaki, ha ilyen beszélgetést hall a háta mögött, emelt fővel fordulhat meg és javíthatja ki az információ közlőjét, hiszen mára az ecsetek ereje és a festékek színei már áttörték a szürkeség falát.
És nem is olyan sok kellett hozzá. Csak néhány tábla, festék, és más kellékek, egy maréknyi szívvel lélekkel tenni akaró ember és egy nagy adag jószándék, majd valahol a virágzó Tisza partjához közel, egy addig ismeretlen, Cibakháza nevezetű településen megszületett a csoda. A kultúra diadala, a reményvesztettség és az eleve elrendeltetett kilátástalanság felett. Településünkre, a forró pusztító nyarak csendes mozdulatlansága helyére beköltözött, az alkotás mozgalmassága, az élet lüktetése. Vissza