XX. szovjet sakkbajnokság

Előszó

Nemcsak a Szovjetunió, hanem - ma már biztonsággal mondhatjuk - az egész világ sakkozói évről-évre feszült érdeklődéssel várják a szovjet bajnoki döntő elérkezésének idejét. Ezen nincs mit csodálkoznunk, hiszen általánosan elismert tény, hogy a szovjet sakkiskola az első a világon, a bajnoki döntőn tehát a legjobbak legjobbjai mérik össze erejüket. Az itt váltott játszámákat azután gondosan tanulmányozzák a mi földrészünkön éppúgy, mint Braziliában és Indiában, mert ezek a játszmák mutatják sakkművészetünk eddig elért legmagasabb színvonalát és ezek szabják meg a további fejlődés irányát.
A szovjet bajnoki rendszer, mint ismeretes, széles alapokon nyugszik. Az óriási birodalomban megrendezett sokrétű előmérkőzések során minden sakkozónak megvan a lehetősége, hogy beleszóljon a bajnoki cím kérdésébe. A fiatal tehetségek élnek is az alkalommal: az előmérkőzéseken minden évben felküzdi magát a döntőig néhány nagytehetségű fiatal versenyző, akiknek a szereplése a döntőben különösen vonzóerőt ad a mérkőzéseknek. Gondoljunk csak arra, hogy XVII. bajnokságon az addig csak szűkebb körökben ismert és a bajnoki döntőn akkor első ízben szereplő fiatal Geller kevés híjján megnyerte a bajnokságot! A XVIII. bajnokságon Lipnyickij csak félponttal maradt el a bajnoki címet nyerő Keresz mögött. Egyszer Furman szolgáltat nagy meglepetést, másszor Petroszjan és még sok más nevet lehetne felsorakoztatni annak bizonyságául, hogy a szovjet tehetségek tartalékja kimeríthetetlen. Ezeknek a fiatal versenyzőknek közreműködése a döntőben nagymértékben növeli a mérkőzések sportbeli érdekességét. Nem maradtak le a fiatalok a XX. bajnoki döntőről sem. Itt volt a még alig 22 éves Korcsnoj és a nem sokkal idősebb Bivsev. Vissza