Előszó
Részlet a könyvből:
Az üvegszivü királykisasszony.
Volt egyszer egy gyönyörű királylány. Olyan szép volt, hogy messzeföldről csodájára jártak. Édesapja büszke volt a lányára, mindent megtett a kedvéért, kényeztette, babusgatta, aranyruhába járatta. No, el is kényesedett a kis királylány, éppen olyan gonosz lett a szive, amilyen szép volt az arcocskája. Nem szeretett senkit, csak saját magát, nem tanult, nem dolgozott, egyre a tükörbe nézegetett.
Egyszer, amint sétálni ment gyémántos hintóján, öreg koldusasszony állott a hintó elé. Nagyon éhesnek látszott, alamizsnát kért. De a kis királylány megharagudott, amiért egy csúf öregasszony meg meri állítani a hintóját, nem adott neki semmit, elkergette. Az öreg koldusaszszony pedig megátkozta a királykisasszonyt, elvarázsolta a szivét, hogy ne érezzen többet se örömet, se bánatot, legyen olyan hideg, kémény üveg, mint a tükre.
Ugy is történt. A királykisasszony szive üveggé változott. Nem tudott többé semminek örülni, még a szépségének sem. Hiába hordta eléje az édesapja az ország minden kincsét, hiába varratta néki a legszebb ruhákat, a királykisasszony nem örült, nem mosolygott, mert üvegből volt a szive.
Az öreg király kihirdette, hogy aki megváltja a leányát a varázslattól, annak adja a királyságát. Jöttek is sokan, öregek, fiatalok, daliás leventék, de amint a királykisasszony szemébe néztek, ijedten futottak el. Mert a szemén keresztül egyenesen a szivébe lehetett látni, az a furcsa üvegsziv pedig mindenkinek az arcát elcsúfítva mutatta. Nem is mert már senki a királylányhoz közelíteni, akármit igért is az öreg király.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal