Előszó
Részlet a könyvből:
Dani elindul.
- A-u-u-u-u-u! Kelep anyó ijedten kapta fel a fejét! De hiába nyújtogatta a nyakát, nem érte el Dugó Danit, aki a tető szélén nyújtózkodott és ásított...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Dani elindul.
- A-u-u-u-u-u! Kelep anyó ijedten kapta fel a fejét! De hiába nyújtogatta a nyakát, nem érte el Dugó Danit, aki a tető szélén nyújtózkodott és ásított nagyokat.
- A-u-u-u-u-u-a-a! - hangzott még cifrábban.
- Légy szíves, Dani, ne lármázz! A fiacskáim már mozgolódnak a tojásban, most csönd kell nekik és nekem is, - intette Kelep anyó szemrehányóan.
- Jó is, ha mán mozognak! Mer már mióta ülsz rajtuk. És azóta cseppet sem törődsz velem, csak mindég szidsz és semmi s-e jó, amit szegény Dani csinál. Még ásítani se szabad neki. Pedig jaj, de álmos vagyok!
- Igen, mert mikor más rendes népek alusznak, akkor te kirándulsz a dinnyeföldre meg a nádasba!
- Nem is ülhetek mindég itthon. Mer ülnék, ha kicsit megengednéd, hogy a tojásokra üljek. De nem engeded, hát mit csináljak?
Kelep anyó megbotránkozva csóválta hosszú nyakát:
- Rendes gólyaanya nem ültet senkit a tojására, maga költi ki. Akkor biztos, hogy rendes kis gólyák kelnek ki belőlük.
Vissza 
