Előszó
Részlet a könyvből:
"Az óriási kikötővárosban olyan nagy volt a lárma, hogy hozzá nem szokott ember bizony beleszédülhetett. Autók, teherkocsik, villamosok, a világ minden tájékáról idegyült...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Az óriási kikötővárosban olyan nagy volt a lárma, hogy hozzá nem szokott ember bizony beleszédülhetett. Autók, teherkocsik, villamosok, a világ minden tájékáról idegyült gyalogjárók tolongtak, száguldoztak, bámészkodtak az utcákon, melyek nem is voltak valami szélesek. Széles ut csak a tenger partjára, a kikötőbe vezetett, de ott volt mégis legnagyobb a zürzavar, lárma, kiabálás. Mindenki sietett, még az is akinek semmi dolga sem volt, csak bámészkodni ment a kikötőbe. Talán azok csapták a legnagyobb lármát, mert olaszok, benszülöttek voltak.
Minden lépésnél utcai árusok állitották meg a sietőket, hazai és tengerentúli ritkaságokat, gyöngyöt, kagylót, szobrocskákat árulva. A világ mindenféle nyelvén karattyoltak. Köztük gyümölcsárusok dicsérték portékájukat, ahol egy talpalattnyi hely volt, ott pedig tengeri csigát, apró rákot, halat árultak, ott a helyszinén mindjárt meg is főzték, de volt, aki nyersen rakta a szájába. A nagy hajók matrózai vidáman jártak, keltek a tömegben, költötték nehezen szerzett pénzüket és élvezték a szárazföldet.
Mintha óriási országos vásár volna, melynek soha nincsen vége, szünete, még éjszaka sem. Mert akkor meg a nagy ivlámpák fénye mellett folyik tovább az eleven élet."
Vissza 
