Zágoni Mikes Kelemen válogatott törökországi levelei

Előszó

Zágoni Mikes Kelemen, a Törökországi Levelek és egyéb művek írója, Mikes Pálnak és Torma Évának fia, 1690-ben született Zágonban, Háromszék vármegyében. Atyját korán elvesztvén, gróf Mikes Mihály, Kelemen távoli nagybátyja vette őt házához, hol egy ideig nevelkedett, míg a kolozsvári jezsuiták convictusába került. Néhány évi itteni tanulása után 1707-ben II. Rákóczi Ferenc mellé adatott «belső inas» vagyis udvari apród minőségében. Mikes rajongó szeretettel viseltetett a nagy fejedelem iránt, kit azon perctől kezdve, hogy udvarába került, soha többé el nem hagyott. Ő maga (1727. nov. 8 iki levelében) azt írja a fejedelem iránti vonzalmáról: «A bizonyos, hogy a szabadságkeresés az én elmémben akkor nem volt, és ha eddig tart bujdosásom, az igaz, hogy az uramhoz való vak szeretetem okozta». Másutt megint (1738. dec. 15.) «Énnekem soha semmi egyéb okom nem volt hazámat elhagyni, hanem, hogy igen szerettem az öreg fejedelmet». Ezzel a vak szeretettel ment Mikes Rákóczi udvarába ezzel szolgálta ő a fejedelmet rövid jó napjaiban és a bujdosás hosszú keserű éveiben. Midőn Rákóczi szerencséjének csillaga leáldozott, Mikes feláldozó hűséggel követte a fejedelmet Lengyelországon át Franciaországba és onnan Törökországba. 1717-ben hagyta el Mikes Kelemen, mint Rákóczi kísérője, Franciaországot, hol a fejedelemmel négy éven át tartózkodva, a francia műveltséget elsajátította. III. Ahmed szultán meghívására ment Rákóczi Törökországba, hol reményeinek teljesülését inkább várhatta, mint Franciaországban, minthogy a török akkor épen háborúba volt bonyolódva a német császárral. A török ugyan saját ügyének akarta felhasználni Rákóczit, de a fejedelem azt hitte, hogy e háború által saját céljait is elérheti. Vissza