Hetény, az én falum

Előszó

A szerző vallomása

Azt érzem, amit a vers mond; mindig kellemes érzés fog el, ha van időm és lehetőségem szülőfalum történetével foglalkozni. A megtalált oklevelek adatai azzal a jó érzéssel töltenek el, hogy az a hely, ahol születtem és éltem, ahol az elődeim éltek, fontos pontja a nemzeti történelmünknek.
A bennem lévő lokálpatriotizmust szeretném átadni a község minden mai lakójának és az utánuk következőknek is. A falu történetének ismeretében legyünk valamennyien büszkék arra a helyre, ahol élünk és dolgozunk.
Merítsünk erőt abból a sok szenvedésből és megpróbáltatásból, kitartásból, újrateremtésből, amelyek átsegítette őseinket a nehéz időszakokon. Az ősi nyelv, a közös történelem segítsen át valamennyiünket a nehézségeken. A leírt sorok ismerete tegye az utódokat is büszkévé és ragaszkodóvá a helyhez, ahol elődeink éltek és megteremtették mai életünk lehetőségeit. Vissza

Fülszöveg

Nem egész 1500 lelket számláló kisközség helytörténetéről szóló könyvet vesz kezébe az olvasó. Hetény földrajzilag a Komárom és Párkány közti útvonal mentén terül el.
Szorgalmas népe a többezer éves történelem alatt mindig úrrá tudott lenni a megpróbáltatásokon, nehézségeken. Nem szökött meg a tatár, török hadak elől, nem ijedt meg a kiáradt Dunától. A rombolás után mindig újjáépítette otthonát. Háromszor települt, és végül a mai lakosság szorgalmas munkájával negyedszer épült újjá a falu.
A szerző első könyve ez a falutörténet. Mindnyájunk jó ismerőse, vagy éppen rokona Zajos Ernő Budapesten élő nyugalmazott tanár. A szülőfaluról megjelent okleveleket, néprajzi tárgyakat úgy gyűjtögeti, mint egy szorgalmas méhecske, mint egy igazi lokálpatrióta. Fáradságot nem ismerve jár haza, szülőfalujába (egyre gyakrabban), megmenti a régebbi népművészeti tárgyakat az utókor számára. Budapesti otthonának egy része „Kishetény". Szívet melengető érzéssel lép be a Hetényről odalátogató ember, de megcsodálják a gyűjteményt sokan mások is.
Zajos Ernő számára a szülőfalu 50 év távlatából is megmaradt a legkedvesebb helynek. Nem csoda, hiszen Hetényen ismerkedett meg az anyanyelvével, itt tanult meg járni, eszmélni, itt temette el szeretteit. A gyökerek ide kötötték. Vallja ezt Radnóti segítségével, hiszen minden egyes megírt pályamunkájának elején ezt a mottót találjuk:
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyermekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyenge ága..."
Luczáné Sárai Sára Vissza