Zaki

Előszó

Részlet:

Józsi boldogan jött haza az iskolából. Hogyne lett volna boldog, mikor a tanító bácsi nagyon megdicsérte. Meg is érdemelte; számtanórán úgy fújta az egyszeregyet, mint egy nagy. A tanító úr össze-vissza kérdezte és Józsi tétovázás nélkül hangosan és bátran kiáltotta az összeget.
- Igazán örülök, Józsikám - mondta édesanyja, aki az ablak melletti varróasztalkánál dolgozgatott. - Boldog vagyok, hogy ilyen derék kisfiam van. Édesapád is büszke lesz, ha hazajön és hallja, milyen jó tanuló lett belőled. De idehallgass: jutalmul örömhírt közlök veled. Levél jött apától. Afrikából, Banama kikötőjéből küldi, ahol hajója horgonyzik. Irja, mindig ránk gondol és hoz neked valamit, aminek nagyon fogsz örülni.
- Azt nem írta meg, hogy mit hoz?
- Nem. A levélben csak annyi áll, hogy amit hoz: eleven.
- Anyuskám! Talán szép kis kutyát?!
- Nem hinném, Józsikám, hogy Afrikából kutyát hozzon. Itthon is vehet.
- Kígyót talán?
- Ne is emlegesd, Józsi. A kígyót a lakásba se engedném be. Egyetlen nyugodt percem se lenne, mindig attól rettegnék, hogy most, most siklik ki valamelyik bútor alól. Gondolatnak is rossz.
- Ne félj, anyuskám, én megszelídíteném. Velem aludnék egy szobában. Jó helyecskét készítenék neki egy kosárban. Reggel a nyakam köré tekerődznék és a számból venné ki a falatot, éppen úgy, amint az Állatkertben láttam - lelkendezett Józsi. Vissza