Zalaegerszeg

Előszó

Részlet:

Évtizedek óta mindig nagyobb a képeskönyvek divatja. Nyilván szükség is van rájuk: a közművelődésben is egyre nagyobb a látvány szerepe. Érthető, hogy hazánk, tájaink, városaink gazdái igyekeznek képeskönyvekkel is bemutatkozni: egybegyűjtve fölidézni mindazt, amit a nagy rombolás után újraformáltak vagy újonnan építettek. Szerencsére van mivel dicsekedniök: egy nemcsak újjáépített, de egészen átformált haza világában sok figyelemreméltó dolog akad. Csak a bemutatás mikéntje körül érezhető a buzgalom némi tévedése. Vannak képeskönyveink, amelyeket szerkesztőik nagyrészt az MTI közhasználatra készülő épület- és tárgyfotóiból állítottak össze: lássa mindenki, mennyi új középületet, lakótelepet, szobrot és hasonlót emeltünk az elmúlt évtizedben!
Az ilyen könyvek két vonatkozásban is elrettentenek. Egyrészt nagyon is egyformák; - mert hiszen ember legyen a talpán, aki első látásra meg tudja ítélni, miben is különböznek ezek a nagyrészt hasonló kaptafára, azonos elemekből emelt épületek s érdeklődés a javából, amelyik nem találja unalmasnak a túlságosan egyhangú látványt. Másrészt: jóformán egészen embertelenek ezek a könyvek. A fölvételek készítői hivatásszerűen magát a büszke épületet, szobrot fényképezik le; tárgyként, ha úgy tetszik: alkotásként, nem otthonként, munkahelyként, életbeli szerepük betöltése közben. Az ilyen könyvek olyanok mintha egy-egy várost, tájat olyan neutronbombák látogatása után mutatnának be, amelyek csak az életet pusztítják el, az élettelen javakat nem. A nagyobb igényű képeskönyveket nemegyszer ezért is egy-egy kiváló fotóművésszel készíttetik el. Az eredmény másként embertelen. Az alkotó természetesen a maga ízlését, művészi ábrázolásmódjának sugalmát követi a tárgyak kiválasztásában: az érdekes részletekre, a híres értékekre, a meghökkentő motívumokra, az izgalmas kivágásokra figyel s könyvét úgy szerkeszti meg, mintha múzeumi kiállítást rendezne. Vissza