Különös ember

Fülszöveg

1956 november elején - az ellenforradalmi lázadás utolsó napjaiban -, egy kínzókamrának átalakított konyha csendjében két ember gondolkodik: Burai Mátyás nyugdíjas, munkásból lett államvédelmi ezredes és Wiltschek Egon hajdani korvett-hadnagy. A két ember két kibékíthetetlenül ellentétes osztályt, két merőben más világnézetet és erkölcsöt testesít meg. Az ősz hajú Burai gondolataiból egy ízig-vérig kommunista ember sorsa tárul elénk, akit a nép szolgálatának vágya hajtott az élet legnehezebb posztjaira. Wiltschek gondolataiban szögesen más emlékek, az egyéni karrier gátlástalan hajszolásának képsorai elevenednek meg. A két ember összecsapása az ellenforradalom idején az osztályharc logikájából szükségszerűen következik. Burait az ellenforradalmárok elfogják, s miután Wiltschek - mint újdonsült politikai nyomozó - megtudja róla, hogy a magyar és szovjet elhárításnál dolgozott, arra akarja kényszeríteni, hogy árulja el a titkát. A titok jó tőke nyugaton - gondolja Wiltschek -, ezért nem válogat eszközeiben, hogy szóra bírja ezt a számára különös embert.
Képes ellenállni a kínzásoknak ez a meggyötört idős ember?
Erre a kérdésre ad választ Zalka regénye, amely Burai Mátyás egyéni sorsát tekintve, az ellenforradalom egészén belül csak egy epizód. De ez a kis epizód azoknak a legszebb emberi-erkölcsi tényezőknek a reprezentálásává szélesedik, amelyek magukban hordták az ellenforradalom feletti szükségszerű győzelem társadalmi okait. Vissza