Zala ízei

Előszó

Soha nem szerettem önéletrajzot írni. Kapcsolatokat teremteni viszont annál inkább, ezért bemutatkozásomat is kapcsolatteremtésnek szánom Tisztelt Olvasóinkkal. Szinte véletlenül, de igen szerencsés korszakban kerültem a gasztronómiába. Nagyszerű vállalathoz, nagyszerű mesterekhez vitt az utam, sokat tanulhattam. Mellém szegődött a szerencse is. Így kerülhettem már fiatalon a keszthelyi Gösser Söröző konyhafőnök-helyettesi posztjára. Ezután a Danubius Hotel Helikon konyhafőnök-helyettese, később pedig konyhafőnöke lettem, 21 éven át. A mai világban ilyen sok időt egy helyet eltölteni talán már nem érdem - de ebből a szempontból régi vágású vagyok.
Sokat utazhattam: magyaros heteket tartva, egy-egy szakmai vásárra vagy éppen szakácsversenyekre, Ausztriától Dániáig, Angliától Ciprusig, Németországtól Franciaországig, Egyiptomtól az USA-ig. Franciaországból kaptam meghívást a Régiók Európa-bajnokságra: ekkor szembesültem azzal, mitől is világhírű a francia konyha: egyszerűségétől és hagyományőrzésétől. Ilyen egyszerű. Hazajövetelem után elgondolkodtam: miért is ragaszkodunk mi görcsösen mindenféle modernkedéshez, amikor oly sok nagyszerű népi ételünk van, melyeket Nagyanyáink már rég kitaláltak, és rengetegszer ki is próbáltak. Mi is ezeken az ételeken nőttünk fel. Mégis a vendéglátásban, főleg az első osztályú éttermekben, ezek közül nagyon kevés szerepel az étlapon. Fölébredt bennem a vágy, hogy megmutassam: a mi népi ételeink is vannak olyan jók, mint a franciáké. Sőt, nemcsak egyszerű főételként, de akár teljes menüsort alkotva is megjelenhetnek gálavacsorákon. Jó pár alkalommal sikerült is ezt bizonyítanom - vacsoravendégeink véleménye szerint - szebbnél szebb menüsorral. Vissza