Előszó
Részlet a könyvből:
- Nell! Tudja-e, hogy én kezdek rettenetesen belebolondulni magába?
- Ugy látszik, Joe ur, a végén még csakugyan igaz lesz, ha ennyit ismételgeti!
A leány csöndesen és...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- Nell! Tudja-e, hogy én kezdek rettenetesen belebolondulni magába?
- Ugy látszik, Joe ur, a végén még csakugyan igaz lesz, ha ennyit ismételgeti!
A leány csöndesen és egyszerűen mondta ezt, minden szokott pajkoskodása nélkül. Ártatlanul kacérkodó mosolygással, tréfás szavakkal felelgetett vissza máskor a fiúnak, de most komoly arcocskája és majdnem mélabús tekintete, meg ez a halk, csöndes hang szinte megdöbbentette Joet.
Mig a hegyek között utaztak együtt hosszú heteken keresztül, mindig vidám volt és játékos kedvű, most pedig, mikor elérkezett a bucsu ideje s nagyon valószínű volt, hogy sohasem látják többé egymást az életben, egyszerre megnyitotta mélységesen komoly lelkét a fiu előtt. Joe meghatottan, meglepődve figyelte; Hirtelen felködlött előtte, micsoda drága kincs lehet az aszszony igazi, becsületes szerelme és szégyenkezés fogta el, mert érezte, hogy nem eléggé becsülte meg mostanáig ezt a kincset s hogy most, ezzel a leánnyal szemben sem vette olyan halálosan komolyan azt a szentségesen szép megnyilatkozást, amiről beszélni kezdett, mint ahogyan Nell gondolta.
Kissé elfordította a fejét és a vad rengeteg felé nézett, a sötét, erdős hegyoldalak irányába. Aztán a völgybe tévedtek szemei.
Vissza 
