Zászlónk 1912. szeptember-1913. június

Előszó

Fiúk! Kedves Barátim!
Közös, nagy ügyünket - a magyar diákcserkészet ügyét - kell szóvá tennem itt, a XI-ik év határmesgyéjén.
Januártól kezdve egyre fokozódó munkakedvvel dolgoztunk együtt ezért az ügyért. Most egy szép kezdet összes tavaszi reménységét érezzük feszülni a szívünkben. De hallunk kétkedő hangokat is és látunk fejcsóválásokat, sőt néha úgy tetszik, hogy az éles szemek metsző nyila fúrja át hevülő keblünket. Sebaj! A cserkész ilyet is elvisel, mint a hegyek ifjú tölgye, mely a szelek tépázását és a villámok villanását állja. Legalább mélyebbre ereszkednek meggyőződésének gyökerei s erősebb lesz öntudatának koronája. Hogy azután lehetnek olyan csapások, melyek a cserkész-szívet is megrendítik és hogy melyek azok, afölött minek disputáljunk és elősorsolásukkal minek töltsük a drága perceket.
Most nekünk nem lélek-kórtanra, hanem saját magunkról való ideálunk megalkotására és kimintázására van sürgő szükségünk.
Nekünk föl kell újjonganunk attól az áldott fölfedezéstől, hogy az élő Isten gyöngyörűséges kincseket helyezett el a lelkünkben. Nekünk meg kell éreznünk a virágok, az erdők, a hegyek, a vizek, a Föld és Ég felénk szálló ihletését: Kedves urunk, királyunk, hogyan parancsolod, hogy szolgájunk neked, aki az Isten jegyével homlokodon jösz hozzánk? Nekünk - mint a fészeklakó madárfiókáknak - legelsőknek kell lennünk annak jelzésében, hogy új hajnal van hasadóban. Nekünk tudnunk kell azt, hogy a cserkészetnek nevezett ifjúsági világmozgalomban új hangokon a leventeségnek ugyanaz a halhatatlan géniusza szól hozzánk, amely a szent kereszténység erejével egyszer már megnemesítette az európai szellem-világot.
Fiúk, kedves barátaim, a fölgyulladt örömnek és tettvágynak lángja futja át idegeimet. Nagy kegyelem: nagy dolgokra meghívást kapni. És a meghívás most itt van: "Legyetek a szív gentlemanjei!"
Ó ez a szív, meddig várt az ő leventéire!
Mint Gulliver a törpék között, milliónyi érdekecskék vékony cérnaszálaival röghöz kötötte a technikai kultúra és a materializmus szolgalelkülete. Minden moccanásában érezte fájó és csúf lekötöttségét és a modernség kufárjai már árúcikk gyanánt kezdték kezelni a "lovagias magyar nemzet" hazájában is.
De most szerveződnek az új Grál-leventék és megindulnak a szív jogainak visszavívására.
Nincs ennél bájosabb hadjárat a világon. Itt senkit meg nem ölnek és akit meggyőznek, az boldog lehet, mert ugyanakkor fölmagasztaltatik.
Álmainak álma, hazám levente-ifjúsága, a szív gentlemanjeinek brigádja, jöjj és hódítsd meg a számodra föntartott új jövendőséget. Boldog lesz, ha útaidon a göröngyök simítója lehet a te szerető és benned bízó barátod
a Zászlónk. Vissza