Zászlónk 1930. június

Előszó

Kedves fiúk!

A Zászlónk, a ti zászlótok ott lobog a fejetek fölött a nagyvakációban is.
Az én búcsúzásom nem jelent elszakadást, hanem intenzív kapcsolatot, a bensőséges barátság fokozatos kiépítését.
A tanulás, a munka tíz hónapja gyakran elválasztott bennünket: a kötelesség a tankönyvek zárt falai közé szorította ambíciótokat, szívetek vágyait, fantáziátok álmait. A Zászlónk csak a szabadidőben tudott barátkozni veletek.
A nagyvakáció közel hoz bennünket, Zászlónk napsugaras lelkű leventéi!
A Zászlónk a szabad lélek barátja, azé a szabad léleké, akit a tíz hónap kemény és becsületes munkája nevelt rá a szabadságra.
Azért én nem így búcsúzom: a viszontlátásra szeptemberben, - hanem ezt mondom:
A viszontlátásra otthon, az önképzés, az önnevelés műhelyében, ahol a jellem élő acélszobra készül.
S tán egy nagyvakációtok sem volt annyira értékes az önnevelés szempontjából, mint ez lesz.
Ezt a két hónapot megszenteli a magyar fiúk ideálja, Szent Imre.
Legyen veletek a turáni szent fiú s tanítson meg benneteket az igaz életre.
Tanuljátok meg tőle, hogy az erők fészke a szűztiszta vér; hogy ebben a vérben lakik a mi ezerévünk titka, az ideális hősiesség.
Tanuljátok meg tőle, hogy a földi hazát csak úgy biztosíthatjuk. ha igyekszünk elnyerni az égi hazát. Magyarországot és mennyországot egymás mellé állította és titokzatos kapcsokkal összefűzte az Árpád-kor költészete, de különösen összekapcsolta a két hazát Szent Imre.
Tanuljátok meg tőle a gyöngéd erők győzhetetlen hatalmát; s hogy a napsugár mosolygása erősebb és hatalmasabb, mint vihar vad tombolása.
Tanuljátok meg tőle a lélek igénytelenségét, az alázatot, amely különbözik a gyáva meghunyászkodástól.
A Zászlónk veletek lesz! Segít a legművészibb munkának, az önnevelésnek a gyönyörű munkájában.
A viszontlátásra otthon, a szív műtermében.
Ölel benneteket
a ZÁSZLÓNK. Vissza