Különös vakáció

Előszó

Ebben a fejezetben megismerkedünk ifjú Naszádos Gáborral és papájával. Szó van benne gumipuskáról, madárfészekről és birkózásról is. Sajnos, a rövidebbet Gábor gyerek húzza és ő marad a küzdelemben alul.

Naszádos Gábor földesúr ingerülten nyitott be fia szobájába, aztán se szó, se beszéd, odalépett az ágyhoz, amelyben az ifjú Gábor még mélységesen aludt, és lovaglópálcájával ráütött a piros selyempaplanra.
- Hallod-e, édes fiam, Gábor, én már hazajöttem a földekről, te pedig még mindig itt lustálkodol. Hát hogy gondolod te ezt tulajdonképen, édes egy fiam? Csak nem úgy, hogy az egész szünidő minden szép reggelét átalszod, és amíg kint a napsugár csókolgatja a vetést, te itt lustálkodol?
A gyerek a nem nagyon barátságos keltegetésre kinyitotta szemét, majd egy hirtelen ugrással a padlón termett.
- Jó reggelt, papa! - kiáltotta és kikerülve a lovaglópálca ható távolságát, a mosakodáshoz fogott.
Naszádos Gábor nem szólt, többet. Végignézett a fián, aztán, mint aki már nem haragszik, lassan átlépegetett a másik szobába. Nagyon szerette a gyereket és éppen azért, mert nagyon szerette, olyannak kívánta volna látni, amilyen ő maga. Ő kelt fel a legkorábban az egész házban. Még sötét volt, amikor végigjárta a majort. Benézett az istállókba, rendben vannak-e az állatok, felkeltette a juhászokat, lovászokat s mire mindennek a végére ért, addigra a nap is felült a jegenyés szélére, hogy végigtekintsen a szántóföldeken.
Naszádos Gábor azt szerette volna, hogy fia vele tartson, hogy lovaglópálcát vegyen a kezébe és úgy járja végig a gazdaságot, mint ő. Vissza