Zebradob-híradó

Előszó

BEVEZETÉS HELYETT

Azt álmodtam: repülőgép vagyok, nem tudok leszállni, pedig ha álmodnék, tudnék, csak akarnom kellene. A szárnyammal nincs rendben valami. És mi van a nyakamon? Prospektusok hullanak az orromra? Hogy vegyek lélegzetet? Az arcomhoz kaptam, „kényszerleszállás esetén a szemüveget..." - és mintha felfelé zuhannék...
Hanyatt feküdtem. Nyakig csukott hálózsákban, párna nélkül. Az ágy nem támaszkodott falhoz; a fejem a végén hátracsúszott és lelógott. Fölöttem, a száraz pálmafalevél szagú kunyhó falán rés futott körbe. Arasznyi nyílás: körfal és kúptető között. A résen haloványsárga fény derengett át. Mintha még mindig álmodnék. A lábam zsibbadtan alszik. Derekam sem kívánja a mozgást. Ha ki akarnék menni, ki kell bújnom a zsákból. Merre lehet a villámzár nyitója? A víztömlő és a petróleumfőző itt van az ágyam mellett; Julius oda tette le, miután a kunyhó külső rekeszében két gyékénnyel megágyazott a földre Stephennek és Agathának. Valami megint végigbabrált az arcomon. Mikor először? Mikor felébredtem? A rovarirtót a kocsiban hagytuk. Stephen nem akarta, hogy idáig hozzuk? - Julius megsértődne - mondta Agathának -, ha otthonában a látogatást tisztogatással kezdenénk. Ezen összekaptak. Most közös hálózsákban alszanak odakint. Csak két zsákot hoztunk. Surranjak a fal mellé lapulva, míg hozzájuk érkezem, és lépjek át rajtuk? Megleltem a villámzár végét. Milyen csend van. Vissza