Híd (dedikált példány)

Fülszöveg

A költő vallomása:
"Jól eltelt az idő. harminchat leszek, mire ez a könyv megjelenik. (1948. november 8-án születtem Kiskunhalason. iskoláimat mindig szerencsétlenül választottam meg. Szegeden, a tanárképző főiskolán végeztem, 1973-ban, aztán újságírói képesítést szereztem. Első verseskötetem 1980-ban jelent meg, Alapítólevél címen. Szerepeltem néhány antológiában is, és kötődéseim, irodalmon túl vállalt feladataim miatt utóbb szívesen látok többletjelentést, szimbolikus értelmet abban az egyszerű tényben, hogy folyóiratban először az újvidéki Új Symposion-ban írták vers fölé a nevem, 1966-ban.)
Harminchat leszek. Nincs semmi különleges amit erre a korra elmondhatnék magamról. Pár éve van már egy ablakom is, amin kinézhetek. Vagyis el van rendezve az életem. S most, hogy ez megtörtént, most látom csak, nincs elrendezve semmi, csak elfüstölve van.
Mit tehetnék még hozzá ehhez?
Köszöntöm az olvasót, ha van."
Zelei Miklós lírája, automatikus és konkrét versei, egész formavilága a hetvenes években megerősödő magyar neoavantgarde-hoz kapcsolódik, de sok tekintetben túl is mutat azon, mert intellektuális alkata rendkívül komolyan megküzd a versbeli mondandó világosságáért, s az ironikusan és keserűen ábrázolt létezés képei, szabad asszociációi, a világ üressége és sivársága ellenében felmutatja az értelem és az érzelem jelképeit. Kiábrándultság és lázadás egyszerre szólal meg ebben a költészetben, melynek groteszk és játékos elemei időnként szándékoltam antipoétikusak, de a versértő olvasó hamar felfedezi majd, hogy Zelei Miklós sajátos kifejezésmódja nagyon is jelentős igazságok szolgálatában áll,a humánum, az értelmes élet, a szabadság nevében és védelmében sorolja és "kategorizálja" a modern világ ellentmondásait. Vissza