Zempléni Múzsa 2010. tavasz (dedikált példány)

Fülszöveg

Amikor gyermekként néven alig nevezhető szorongások dörömböltek bensőm kapuján, dédnagymamám rendre azzal csitított, hogy sok mindentől félhetünk a világon, kivált az embertől, de a félelmes rossztól, az ártó erőktől mi védve vagyunk, hisz öleli a várost a Bodrog. És ekkor alig észrevehető, finom mozdulatot tett a kezével, néhány méterre kellett csak intenie, hisz ott éreztük a folyót az ablakunk alatt, jóformán kezünk ügyében volt. Amikor lefeküdtünk, szemünk alig látott a vízszint fölé - így lett háborítatlan az álom. Ár idején azt gondoltam, azért jön fel a Bodrog a pincéből, hogy segítsen, hogy megvédjen - ki tudja már, mitől, bármitől, talán önmagától is.
De dédnagymamám másról is beszélt. Helyekről, ahol már én is jártam, s úgy emlékezzem rájuk, mint megbízható barátra, helyekről a mi nagyvilágunkból, Zemplénből. Emlékszem a régi időkre, amikor nagy veszély esetén a Magas-hegy vont varázst Újhely köré, s ez a kör azóta is óvja a várost és környékét. Tudtam, nem mese ez, és tudom azóta is. A gyermekkor valósága nem vész el - talán kissé átalakul. Amint átlépem Patak küszöbét, egy védő kupola alá kerülök, s kezd elpárologni belőlem a belső rossz és a félelem, hogy készen álljak szembenézni az emberi élet minden bajával, gondjával, kellemetlenségével, nehézségével. Jóllehet, tudom, nincs az a friss zempléni levegő és tiszta patakvíz, mely teljesen lemoshatná lelkemről az évek során rárakódott szennyet. Dédnagymamám nem a tér eredendő nagyszerűségét oltotta belém, hanem a nehezen körvonalazható felelősséget, hogy megfeleljek a Bodrognak és a Magas-hegynek, erdők-mezők tiszta szelének.
Amikor nem sokkal a tizedik szám után elkezdtem a munkát a Zempléni Múzsánál, talán ez a felelősség is munkálhatott bennem. Nem volt ez több annál a homályos sejtelemnél, hogy a Bodrog csak akkor ölel meg, ha lesz, ki visszaölelje, s a Magas-hegy csak akkor tekint belénk, ha vissza is tekint rá valaki. A folyóirat segítségével megismerkedtem többek között a hajdani gönci fürdőélettel és az erdőbényei Anna-bálokkal, a józseffalvai városrésszel és az egykori zsidó negyeddel, világosabb lett számomra Széphalomnak a magyar kulturális életben játszott szerepe, jobban megértettem a keresztyén szellemiség szerteágazó hatásrendjét, új szempontokból vált láthatóvá a zempléni tájék korán fölfedezett flórája, faunája. Amit gyermekként csodálatos varázserőnek, a vidék tündéri bájának tulajdonítottam, az sokféleképpen is elgondolható. Például erős tradícióként, a jelent építő történelemként.
A Zempléni Múzsa elsősorban a szellemi hagyományok tudatosításával, megismerésével, gazdagításával igyekszik a maga szerény eszközeivel hozzájárulni ahhoz, hogy a Zemplén körül érzékelhető varázskör továbbra is erős és biztonságos maradjon, gyermek és felnőtt számára egyaránt. Vissza