Zene állástalan zongoristáknak

Fülszöveg

A szerző - önmagáról:
"Csodálom a nagy neurotikusok szenvedélyét, mégis jobban bízom az egészséges erők játékában. Néha dicsérem magam emiatt, de ettől még nem kedvezőbb az összkép. Nincs bennem semmi a «halhatatlanok» hűvös pátoszából, esendő maradtam, befelé lázadó, gyakorta önző és némiképp hedonista. A test s a lélek ősi üledékei mélyen rakódtak le bennem. Talán azért is gyanakszom, hogy az ember evolúciója még nem fejeződött be.
Születésem, 1957, óta ez már az ötödik «nagy» irodalmi stáció; 1985-ben jelent meg első verseskönyvem, Segédmúzsák felette lakkcipőben címmel, ezt egy prózakötet követte, a Mennyei egyetem - mindkettő, miként a mostani is, a Szépirodalmi Könyvkiadónál. Született egy album is, A nők és a költészet címmel, erotikus verseimet tartalmazza Jung Zseni aktfotóival. Izgatnak a közelmúlt magyar irodalmának tényei, az 1956 és 1965 közötti irodalmi közélet alakulásáról írtam disszertációt, majd ezt továbbfejlesztve, egy tanulmánykötetet. Egyre többet és szívesebben fordítok, leginkább angol, finn és héber nyelvből. Közben a rádiózás lett új szenvedélyem - mióta havonta a mikrofon előtt ülök, halkabban beszélek, ami azért sem baj, mert háromesztendős fiam, Dávid, akit egy gonosz betegségből adott vissza a sors, rossz alvó.
A kötet versei kevés kivétellel 1984 és 1988 között születtek; ezek voltak eddigi életem legkockázatosabb évei: az olvasó döntse el a versek alapján, megérte-e." Vissza