Zenebonás emberek

Előszó

Részlet a könyvből:

A szökött katona.

Vidróczki Marczi valóságos hamisítatlan palócz volt Apátfalváról, kiállásra közép termetű csinos szőke legény, pofa csontjai nem voltak oly kiállók mint többi fajrokonainak, de azért szívós, kemény természetű, vad és szilaj hajlamokkal birt; mint általában a palóczok, ezek a kevertelen tiszta szép magyarfaj, minden árnyalata nélkül a nemesebb magyar jellemvonásoknak. A Váza ezredhez sorozták be, a mint a 60-ik gyalogezredet az időben nevezték, de nem sokáig ette a prófontot, mert csakhamar ott hagyta minden búcsú nélkül a kaszárnyát, - néhány hónapig elcsavargott az erdők mélyében, de azután kézre került és rablánczot csörgetett egy ideig - midőn pedig büntetését kitöltötte, csakhamar újra megszökött és újra csak kézre került.
Mikor másodszori szökése után nyakig vasba kisérték a péterváradi fellegvárba, és kimondották reá a 10 évi sáncz rabságot, csak egy nagyot csuklott, de mikor beállították abba a nagy kerek deszka alkotmányba, melybe több társaival lépésről-lépésre kapaszkodott napról-napra és taposta fel hátgerincz csikorgó fájdalmak mellett a végtelen mélységből a sziklába vésett kút sötétjéből a vizet, mikor ebben a sötét kerek koporsóban dübörgő lépéseinek zaját kénytelen volt heteken, hónapokon keresztül hallani, mintha folyton elföldelés alatt haldokolna s az eleven eltemetés minden kinját borzalmát, és szorongató gyötrelmeit érezte szive legmélyéig, gyilkos elkeseredéssel tölt el ez a szilajnak, szabadnak született bérczes vidék gyermeke. Vissza