Zenén innen, zenén túl

Fülszöveg

Publicisztikai írásaim második válogatását nyújtom e könyvben, bő évtizeddel az első, a Zenei ügyelet (Kriterion, 1976) után. Az sem volt mérleg, ez sem az, csak reménykedő marasztalása néhány szívemhez közel álló írásnak: hátha megérdemlik, hogy évekkel első közlésük után is elolvassák őket, hátha így, csoportosan többet mondanak, mint egyenként mondottak megírásuk másnapján.
Ami a válogatás műfajbeli szóródását illeti, sok minden van itt: arcképvázlatok és pályarajzok, hangverseny-beszámolók és könyvszemlék, elmélkedések és emlékezések, karcolatok és interjúk, nekrológok és köszöntők. Tartalom tekintetében zenénk és zenei életünk, időszerű jelenségeinek tulajdonítottam elsőbb jelentőséget. Természetesen előnyben részesítettem azokat az írásokat, amelyek - szerzői becslésem szerint - közérdekűek, nemcsak tárgyukban, hanem megírásukban és közügyi célzatosságukban is.
A publicisztikai jellegből következik, hogy kevesebb szó esik e könyvben magáról a zenéről, mint környezetéről: a zenei életről és letéteményeseiről; erre utal az önironikus cím is. de restelkedés nélkül nyújtom át az olvasónak. Tudoké n olyan zenetudományos közelméyt írni, amit a maroknyi szakember is fáradságosan vesz birtokában, akinek szól! Azt, ami itt van, ellenkezőleg: sokak olvasmányának szántam. És hátha akadnak e válogatásban darabok, amelyek fönnmaradnak a kötetcím rostáján: amelyek úgy szólnak az "innen"-ről és a "túl"-ról, hogy a zene csodálatos természetéről és nagyságáról is mondanak valami építőt. Vissza