Zenetörténet II.

Előszó

A késő barokk időszakában meginduló, s a zenei nyelvet egészében átalakító művészeti törekvések a zene történetének egyik legösszetettebb és legbonyolultabb részét alkotják. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy két olyan különböző stílusú nagy géniusz, mint Bach és Mozart egy században alkottak, s legnagyobb műveik keletkezési időpontját csupán 50-60 év választja el egymástól. A nagy változás tehát néhány évtized alatt játszódott le. Semmikor sem sűrűsödtek annyira az események, sohasem volt annyira szerteágazó a fejlődés folyamata, mint a XVIII. század közepe táján. A kísérletezések, az újítások kora ez, kezdeményezéseké, amelyek csakhamar megérlelték gyümölcseiket. S az eredmények nyomán a zene újfajta világa tárult fel századokra kiáradó hatással.
Zenetörténeti jegyzetünk első kötete a nagy barokk muzsikusok életének és művészetének ismertetésével zárult. A második kötet anyaga időrendben úgy kapcsolódik az elsőhöz, hogy annak záró 20-30 esztendejét is felöleli, a régi és új párhuzamos fejlődése miatt. A második kötetre az időbeliség bizonyos szabadsága jellemző. Jegyzetünk kb. egy évszázadot ölel fel 1730-tól. Az első nagy részben áttekintjük mindazokat a stílustörekvéseket és stílusváltozásokat, amelyek e száz évet jellemzik. Ezek olvashatók le jegyzetünk alcíméről is: Rokokó, Korai romantika, A bécsi klasszikusok. A második nagy részben az uralkodó zenei műfajok (és formák) keletkezését és fejlődését kísérjük végig, külön-külön elemezve és tárgyalva azokat. A harmadik nagy részben a bácsi klasszicizmus három nagy alkotójának életével és művészetével ismerkedünk meg. Haydn, Mozart és Beethoven fejezetünk zenetörténeti jegyzet számára talán túlzottan részletező, de arra gondoltunk, hogy hallgatóink e három mester monográfia-szerű ismertetését a zenei népművelésben is hasznosan forgathatják. A negyedik nagy részben a jegyzetben előforduló művészegyéniségek életrajzi adatait közöljük, időrendi sorrendben és lexikonszerű tárgyalásmódban. Ezeknek célja elsősorban tájékoztatás, s az oktató tanár jelölje ki azt a néhány zeneszerzőt, akinek életrajzát a hallgatóknak meg kell tanulniuk.
A jegyzet anyagának összeállításában elsősorban a magyarnyelvű forrásokat vettük figyelembe. Különösen Szabolcsi Bence műveinek értékeléseit követtük, s ahol különösebb megjelölés nélkül idézőjelbe tett részeket találunk, mind az ő szó szerinti megállapításai. Ezzel mintegy példákat akartunk hallgatóinknak adni arról, hogyan kell szépen, költőien, s mégis szabatosan és találóan írni zenéről, zeneművekről. A Mozartról szóló fejezet Frank Oszkár munkája.
Jegyzetünkben kottákat nem közlünk. E kor muzsikájának jelentékeny része mai kiadásokban eléggé hozzáférhető. A jegyzet anyagának igazi megértéséhez elengedhetetlen a zeneművek megismerése lejátszás, meghallgatás, elemzés útján. A Zeneelmélet jegyzet negyedik kötetét sikeresen felhasználhatjuk a zenetörténeti tanulmányaink kiegészítésképpen. Vissza