Zengő ércek

Fülszöveg

Aharangzengés nem csupán egy fém finom zengő hangja, hanem hívó szó. Isten dicséretre, invitál a templomba, elcsendesít és késztet meditációra, buzdítja a lelket. Tehát valójában a lélek hangja, ami kívülről is szólít. Van a harangok közt az úgynevezett „lélek-ha-rang", a legcsengőbb hangú, mely temetésre indít, úgy mondják ilyenkor „kicsöndítenek" Van azonban ezen antológia címének egy szentírási vonatkozása is, a „szentpáli" intenció „ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok és pengő cimbalom"! Ez az utalás egyértelműen benne is van, az egyik költeményben.
Ez az antológia „az érdi keresztény költészetet" reprezentálja, a régibb időktől, a 19. sz. első harmadában születettektől, a mai i^ú nemzedékig, kronológiai sorrendben. Tudvalévő, hogy költő „foglalkozás" nincs, mert a poéta-lét, hivatás, - s ekként különféle tevékenységet művelnek még azok, akik verseket írnak, a költői szó mesterei. A hajdani kezdetekkor is, a még latinul író pannóniai költőnk, püspök voh, vagy... Tovább

Fülszöveg

Aharangzengés nem csupán egy fém finom zengő hangja, hanem hívó szó. Isten dicséretre, invitál a templomba, elcsendesít és késztet meditációra, buzdítja a lelket. Tehát valójában a lélek hangja, ami kívülről is szólít. Van a harangok közt az úgynevezett „lélek-ha-rang", a legcsengőbb hangú, mely temetésre indít, úgy mondják ilyenkor „kicsöndítenek" Van azonban ezen antológia címének egy szentírási vonatkozása is, a „szentpáli" intenció „ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok és pengő cimbalom"! Ez az utalás egyértelműen benne is van, az egyik költeményben.
Ez az antológia „az érdi keresztény költészetet" reprezentálja, a régibb időktől, a 19. sz. első harmadában születettektől, a mai i^ú nemzedékig, kronológiai sorrendben. Tudvalévő, hogy költő „foglalkozás" nincs, mert a poéta-lét, hivatás, - s ekként különféle tevékenységet művelnek még azok, akik verseket írnak, a költői szó mesterei. A hajdani kezdetekkor is, a még latinul író pannóniai költőnk, püspök voh, vagy katona, mint Balassi, Zrínyi - és József Attiláig, többnyire szerkesztő, vagy tanár Itt is akad különféle tevékenységű alkotó: tisztviselő, pap, orvos, állatorvos, jogász, tanár, apáca, építész, festő vagy ipaimüvész, művészettörténész, könyvtáros meg népművelő, sőt énekes
A legkülönfélébb hangon szólnak, szólalnak meg mint „zengő ércek", imádságos áhítattal, könyörgéssel és dicsérettel, öniróniával és hitetlenül is a hit keresésével, hálával és reménnyel telve, dialogizálással, és meditativ monológgal, ami „soliloquia", azaz a lélek benső monológja Istennel. Olykor perlekedés, lázongás, protestálás, vagy megbékült bensőséges elcsendesülés, a halál előtti summázat „Mégis van Isten" felismeré-. se! A múlt századi önironikus kezdéstől, a liturgikus eseményre készült alkalmi „hommages"-vers után fohászkodások és szakrális ünnepek sorában, karácsony, nagypéntek, húsvét, pünkösd lángnyelvű áhítatában fogant költemények sora készteti az olvasót is magába szállásra, önvizsgálatra, - miképpen is él benne a hit. Vagy éppenséggel keresi - azt?!
(Kelényi István előszavából) Vissza