Zeteváralja

Előszó

Minden bizonnyal nem véletlen, hogy ezt a Zeteváraljáról szóló kis füzetet most a kezedben tartod. Vagy itt élsz, vagy innen származol, vagy valamilyen nehezen megmagyarázható ok miatt, időnként vendégként látogatsz hozzánk. Ha először jársz falunkban, akkor hisszük, hogy máskor is vissza fogsz térni, hiszen olyan ez a hely, hogy megkedvelteti magát, és mindenkit visszavár.
Jó érzés zeteváraljainak lenni. Örömmel tölt el minden helybelit, ha látja az anyagi és a szellemi szintű gyarapodást, ha látja, hogy napról-napra szebbé és barátságosabbá lesz ez a település.
Jó érzés mindezeket megtapasztalni, s tudni, hogy nem véletlen, hiszen nem így történnének itt a dolgok, ha nem lenne ez a párszáz fős közösség annyira összetartó, hogy képes legyen napról-napra megújulni és másabb, újabb, még nehezebben számló barázdába fordulni.
Talán azért van így, mert Zeteváralja egy fiatal település, ahol álmodni és cselekedni mer az ember. Legtöbben nem itt születtünk, hanem pár kilométerrel lennebb, az anyaközségben, vagy éppenséggel más udvarhelyszéki településekről érkeztünk ide sokan, hogy itt leljünk magunknak megélhetést és építsünk hajlékot családjainknak. Talán ez az új kezdet tett bátrabbá mindannyiunkat. Ilyenek lehettek a honfoglaló ősök, ilyenek lehettek az első magyar keresztények, akik nemcsak álmodták a hazát, a várat és a templomot, hanem megépítették azt, hiszen élni szerettek volna és népesedni az országban. Annyi negatívumot, annyi pusztulást és pusztítást látni szerte a világban, hogy számunkra Zete várának tövében élni, maga a biztonság. Az az Ithaka, ahová a vándor is, hosszú-hosszú éveken, messzi tengereken, veszélyeken vergődve szeretne visszatérni. Mindenkinek szívesen mutatjuk ezt a gyönyörű helyet. Falustársainkat pedig, egy-egy ünnepi megszusszanást követően, ismét tettekre buzdítjuk, mert otthont erősít minden elejtett verejtékcsepp, mert megtart minden tett, amely boldogulásunk érdekében fogant. Vissza