A fegyverek visszanéznek

Előszó

Áprilisi hó lebegett az átlátszó alkonyatban. Mintha már a közeledő nyár világított volna. Lebegett és kavargott a hó a könnyű szélben, a rügyező fák ágai között.
Este hét óra lehetett. Közel a Ligethez, az Andrássyút mellékutcájában, ahova csak néha gördült be magánautó, feketére lakkozott, aranybetűs szállítókocsi állott meg az egyik palota előtt. Szinte egyidőben nyolc férfi fordult be az utcasarkon. Fázósan, feltűrt gallérral, különböző színű felöltőkben és kalapokban. De valamennyi fekete nadrágot és fekete cipőt viselt.
Becsengettek a hetes számú kapun. A nehéz, vasrácsos kerítés mögött nagy kert terült el. Az a bizonyos nagy kert, amit az újsághirdetések és telekügynökök ősparknak neveznek. A hatalmas berkenye-, nyír- és vadgesztenyefák lombtalan ágai között, fent a magasban néhány madárfészek sötétlett. A csipkeszerű ágak és az ágak közt ezek a kis, fekete fészkek olyanok voltak, mint az alkonyat rajzára cseppentett tusfoltok.
A fák sötét csipkéje közt innen a kapuból is látni lehetett az egyemeletes barokpalotát, amelynek most minden ablaka világított. A kiszűrődő fény citromsárga volt az almazöld estében. A nyolc férfi belépett a kapun, amely a csengetésre önmagától nyílt meg. Végighaladtak a keramit úton, amelyet kétoldalt a korán kiültetett és már teljes nyílásban lévő nemesített kazáni tulipánok szegélyeztek. Vissza

Fülszöveg

Zilahy Lajosnak a két világháború közt oly népszerű regénye manapság használatos és divatos kritikai kifejezéssel, félig-meddig modellregény: egy fegyvergyáros lélekrajza, Balderé, aki hatalmas vagyonával, összeköttetéseivel és sötét ügyleteivel a kulisszák mögött - és a törvények fölött élő hatalom. S ugyanakkor a regény zord témája ellenére is, félig-meddig a romantikus szerelmi regény örök mintái alapján szőtt, fordulatos és érzelmes történet: két férfinak, a fegyvergyáros Baldernak, a szeme világát az első világháborúban elveszített Zombor István építésznek és egy asszonynak, Nedey Tima operaénekesnőnek bonyolult, tragikus és tiszta kapcsolatáról, amely mindhármójuk számára katarzist tartogat. A legnagyobbat Balder számára, ebben a váratlan, életre szóló, de beteljesülhetetlen szerelemben, mely egyre jobban elhatalmasodik benne az operaénekesnő iránt, aki viszont a vak építész hűséges felesége. Ebben a szenvedélyben, amelyben a vágy egy racine-i dráma tiltásába ütközik, Balder lénye átalalkul: minden erejével és hatalmával elkezd azért a békéért harcolni, amit az ő fegyvereivel tesznek tönkre. Ez a regény a pacifista-humanista Zilahy Lajos talán legigényesebb írói vállalkozása, azoknak a munkáiban a sorában, amelyeket világszemlélete szócsövének szánt. Vissza