A háboru

Előszó

Részlet a kötetből:

A Rajna közelében, két kilométernyire Mülhausentől, termékeny rónaság közepette verték föl a tábort.
Ott sorakoztak egymás mellé a sátrak véges-végig a messze földeken; az augusztusi nap fénye bucsuzott tőlük, sűrű, nehéz felhős ég borult reájok.
És a sátrak arányos közei előtt villogtak a fegyverekből összerakott piramisok. Mindegyikéjük mellett az őrszem, töltött puskájával, mozdulatlanul; rája feledkezve a halványlila ködre, mely a szemhatár peremén a nagy folyamból, szállott fölfelé.
Ezek a csapatok öt órakor jöttek meg Belfortból; nyolcz órára ki kellett volna kapni a napi eleségüket. De a tüzelőfás szekerek valahol eltévedtek az uton és igy a katonák nem kaphattak semmit. Lehetetlen volt tüzet rakni, főzni. A katonáknak be kellett érniök a száraz kétszersülttel; azt rágcsálták azon hidegen és leöblögették sok-sok pálinkával. Ez aztán elvette azt i kis erejüket is, mely a marsolás fáradalmai után még megmaradt.
A puskapiramisok mögött a markotányos-sátor mellett mégis két katona erőnek erejével azon volt, hogy tűzet rakjon nyers fából, fiatal hajtásokból, melyeket a szuronyaikkal vagdostak le s melyek csökönyösen vonakodtak tüzet fogni. Vastag füstfelhő emelkedett fel, feketén, lassan vegyülve bele a kimondhatatlan szomorúsággal teli esti levegőbe.
Csak tizenkétezer ember táborozott itt, ezuttal ennyi állott a hetedik hadtestből Donay Félix tábornok alatt. Vissza