Előszó
Részlet a könyvből:
KELEMEN LŐRINC HARAGOT TART.
Mindenki csodálkozott, hogy a tél ilyen sokáig kitart. Más esztendőben ilyenkor már a tavasz szagától volt terhes a levegő, a föld párája...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
KELEMEN LŐRINC HARAGOT TART.
Mindenki csodálkozott, hogy a tél ilyen sokáig kitart. Más esztendőben ilyenkor már a tavasz szagától volt terhes a levegő, a föld párája megrészegítette a bogarakat, a tehenek türelmetlenül turkáltak a téli szénában. Most hó borította a hegyoldalakat, a búza csodálkozva számította a napokat, a farkasok megzavarodottan tanakodtak, szabad-e nekik még az erdőből kijönniök. A szegény emberek fát lopni jártak a gazdag emberek nyiljaiba s a gazdagok elvörösödve tűrték, hogy béreseik még mindig ráérnek hoszszúakat aludni, míg az ekék lomhán pihennek a félszer sarkában.
Kelemen Lőrincet ott kapta el a bolt előtt a sógora s nem hagyta, hogy még haza menjen.
- Gyere harangozni, sógor, - hívta ravaszul hunyorgó szemekkel s nagyot köpött arra a gondolatra, hogy a boltban árulják a dohányt s neki a pipája meg is volna hozzá.
- Megyek szivesen, ha részt adsz a fizetésedből, - indult el vele Lőrinc.
- Te talán a feleségedet is csak pénzért simogatod? - huncutkodott a sógor.
- Azt nem látja senki, arról te ne tudj!
Az uccán teheneket hajtottak, egyik-másik borjú vidáman megugrándozta magát, a hajtója haragosan csördített a nyaka közé az ostorral.
- Ne te ne, ebfajzatja, talán csak nem érzel hideget most is! Mindenki várta a tavaszt.
Vissza