Kis ember nagy élete

Előszó

MÉLYEN TISZTELT HÖLGYEIM ÉS URAIM!
Ezzel a megszólítással lépek Önök elé hosszú esztendők óta a cirkusz porondján. Nyugodt lélekkel állíthatom, hogy valahányszor zömökségem; megjelent a közönség előtt, mindannyiszor mosoly derült a sokszor gondterhelt arcokra; gyermekek; száján felharsant a kiáltás: "Itt a kis Zoli!"
Igen, mélyem tisztelt Hölgyeim és Uraim, itt a kis Zoli, jelentkezik Önöknél, ezúttal nem festett arccal, nem bohócruhában, elkendőzve igazi énjét és mosolyt erőltetve magára, hanem meztelenre vetkőztetett lélekkel, úgy ahogy él, ahogy szenved, ahogy örül, ahogy végigharcolja az életet, mint Önök, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Furcsa könyv ez, amit most; a kezükben tartanak, sok benne a vidámság, amely rendszerint az én kicsi alakom körül kerekedik. De biztosan sokan vannak Önök között, akik tudják, hogy ez a kacagás néha fájt nekem, különösen fiatalabb éveimben és talán elhiszik, ha azt mondom, sokszor áztatta könny párnámat, ha ugyan párna került a fejem alá... De ez már régen volt, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim és ahogy múltak az évek, rájöttem arra, hogy a jó Isten, aki minden embernek hivatást adott, az én számomra azt jelölte meg feladatul, hogy vidámságot vigyek Önök közé, hogy megnevettessem Önöket és gyermekeiket. Ebben a könyvben megtalálják furcsa, kalandos, változatos életemnek főbb mozzanatait és igyekeztem mindent megírni, ami egy kis ember nagy életében érdekes lehet. Vissza