Zolnai Béla élete és munkássága

Előszó

Egy 18 éves ifjú számára rossz érzés és keserves állapot, ha üres a zsebe, s helyzetének javításához szülői segítségre sem számíthat. Márpedig ez történt Zolnai Béla jeles diákkal, akinek apja kijelentette, hogy „tudománya és egészsége veszélyeztetése nélkül" nem tud fiának zsebpénzt biztosítani. Igaz, kárpótlásul egy tanítványt szerzett neki. Így tett szert az ifjú Zolnai havi 16 korona költőpénzre - 1908-ban.
Az apának ez a szigorú anyagiassága, már-már zsugorisága sok súrlódást, feszültséget okozott a családban. Többi gyermeke és felesége is gyakran panaszkodott miatta.
A szigorú apa, Zolnai Gyula középiskolai, majd egyetemi tanár (1862-1949) és felesége, Szladits Ilona polgári iskolai tanárnő házasságából három fiú és egy leánygyermek született. Bélát 1890. márc. 10-i keltezéssel jegyezték be a székesfehérvári anyakönyvbe. Iskoláit Budapesten a Királyi Katholikus Főgimnáziumban, a Mintagimnáziumban és a kolozsvári piaristáknál végezte. Középiskolai tanárai közül Négyesy László, Waldapfel József, Gyomlay Gyula, Horváth János nevét jegyezte föl egy későbbi életrajzában. Még középiskolai diákként első díjat nyert magyar irodalomból az Országos Középiskolai Tanáregyesület tanulmányi versenyén. Nem meglepő tehát, hogy Bartoniek Géza, az Eötvös-kollégium neves igazgatója (becenevén „Bégé = B. G. úr") arról értesíti a „kedves Zolnait", hogy „gr. Apponyi Albert m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter a Báró Eötvös Collegium állami javadalmazási tagságát adományozta" neki (1908. júl. 16.).
A kollégiumban olyan kiváló tanárai voltak, mint René Bichet (fiatalon elhunyt író), Aurélien Digeon (később a caeni egyetem rektora), Hubert Morand (a Journal des Débats szerkesztője) és két fiatal magyar tudós: Gombocz Zoltán és Horváth János.
A kollégiumnak filológiai megalapozottságú, de szűk látókörű szakmai egyoldalúság helyett a tudomány és művészet sok irányú perspektíváit felvillantó szelleme számos ifjú tehetség kibontakozásának volt indító, segítő, tápláló talaja. (Az Eötvös-kollégium szerepéről, hatásáról szóló számos megemlékezés közül mint ide kívánkozót említem Laczkó Géza Királyhágó [1938] és Szász Imre Ménesi út [1985] c. művét, ez utóbbinak főleg függelékét.) Vissza