Zsákutca/A holtak nem beszélnek

Fülszöveg

Zsákutca
"Mindketten nekifeszültek az ajtónak és addig erőlködtek, míg nagy nehezen be tudtak jutni. Laci rögtön felgyújtotta a villanyt.
- Úristen! - kiáltott fel. - Az apám!
A földön véres fejjel ott feküdt Tatár bácsi. A két férfi lehajolt és rémülten tapasztotta fülét a sérült ember mellkasára. A szív gyengén, de egyenletesen dobogott, a házfelügyelő alig hallhatóan nyögött.
- Maradjon itt - szólt Laci Gerához. - Hozok orvost. - De mielőtt elindult volna, még benyitott a kivilágított szobába.
Szabó Ágnes keresztben feküdt az ágyon.
Laci rákiáltott, de nem kapott választ."

A holtak nem beszélnek
"Megint cseng ez az átkozott telefon!
- Halló! Ki beszél? Értem, Nagytétényből. Mit óhajt, őrmester?!
- Jelentem, hogy a disznóhizlalda környékén egy meztelen férfi holttestét fedezték föl a földmérők."
S a telefon gyakran cseng a gyilkossági csoport vezetőjének lakásán, hivatalában s újabb és újabb jelentések futnak be. Kasszafúrásról, ahol egy parányi nyom sem maradt, szállodai lopásról, amelyben minden nyom félrevezető, gyilkosról, akit csak az áldozatai leplezhetnének le.
A címadó történet valamennyinél izgalmasabb, fordulatosabb, s igazi példája annak a sokszor hangoztatott megállapításnak, hogy az élet túltesz bármilyen kitalált bűnügyön.
Tizenkét esetet tartalmaz a kötet, valamennyinek a nyomozásában részt vett a szerző, s most valamennyi olvasóját végigvezeti azokon az utakon és tévutakon, melyeket neki kellett végigjárnia, míg leleplezte a bűnösöket. Vissza