Előszó
Részlet:
Antalfy István
Kőkeresztek, fakeresztek
Országutak mentén, faluk határában, hidak feljáróinál gyakori látvány az útszéli, vagy útmenti kereszt, fából, vasból, kőből, korpusszal, vagy...
Tovább
Előszó
Részlet:
Antalfy István
Kőkeresztek, fakeresztek
Országutak mentén, faluk határában, hidak feljáróinál gyakori látvány az útszéli, vagy útmenti kereszt, fából, vasból, kőből, korpusszal, vagy anélkül. Elmegyünk ezek mellett anélkül, hogy észrevennénk, pedig általában mindegyiknek megvan a maga története... sőt egyikhez, másikhoz legendák is fűződnek. Másoknak - sokszor éppen a legnaivabbaknak - művészettörténeti jelentőségük van.
Az útmenti keresztek olyan szabadtéri keresztek, vagy annak nevezett vallásos jelképek, esetleg szobrok - fogalmazza meg a Néprajzi Lexikon - amelyek nem az egyház liturgikus színterén, és nemcsak útszéleken találhatók, hanem nevezetes, vagy hangsúlyos helyeken/folyópart, falu széle, a mező, vagy a dülő kezdete, balesetek, katasztrófák színhelye, stb./
Többségükben vidéki fa-, vagy kőfaragó mesterek, falusi ácsok, vagy éppen népművészek alkotásairól van szó. A népművészet elismeri ezek létét és esetenként jelentőségét, míg az átlagember esetleg vallásos jelleget tulajdonítva neki, tudomást is alig vesz róla, mások - különösen idősebb falusi férfiak, nők - keresztet vetve haladnak el előttük, nem ritkán némi babonás érzetekkel, vagy éppen túlzott vallásossággal.
A szabadban felállított feszületek a Brit szigeteken és Írországban terjedtek el legkorábban. A skóciai Ruthvellben már 690-ben állítottak fel ilyen keresztet.
Vissza 
