Gyújtópont

Fülszöveg

Zsávolya Zoltán tanulmánykötete magától értődő természetességgel helyezkedik bele a (poszt)modern irodalomfelfogás vonatkoztatási rendszerébe, ugyanakkor nem éppen kritikátlanul, főleg pedig nem reflektálatlanul. Kritikát gyakorol, reflexiót hajt végre önmaga (lehetséges) anyagán is eleve az által, hogy szelektál: negyedszázad irodalmi kutatásaiból, a szerző korábban máshol már publikált értelmező írásai közül válogat. S ha nem is mindjárt valamiféle, éppen e könyv céljaira kialakított, külön koncepció mentén, mégsem csak úgy véletlenszerűen. Ugyan a mostani gyűjtemény nem rendelhető szoros kizárólagossággal az irodalomtörténész egyik kiemelt kutatási területéhez (germanisztika, avantgarde-vizsgálódások, XX. századi magyar irodalom) sem, mindazonáltal érdemes felfedezni sajátos ívét, amely a kortárs magyar költészeti, illetve elbeszéléstechnikai jelenségektől a két világháború környéki prózaírásunk teljesítményei felé hajlik visz-sza, egyszersmind „nőirodalmi" fókuszt nyitva, azaz... Tovább

Fülszöveg

Zsávolya Zoltán tanulmánykötete magától értődő természetességgel helyezkedik bele a (poszt)modern irodalomfelfogás vonatkoztatási rendszerébe, ugyanakkor nem éppen kritikátlanul, főleg pedig nem reflektálatlanul. Kritikát gyakorol, reflexiót hajt végre önmaga (lehetséges) anyagán is eleve az által, hogy szelektál: negyedszázad irodalmi kutatásaiból, a szerző korábban máshol már publikált értelmező írásai közül válogat. S ha nem is mindjárt valamiféle, éppen e könyv céljaira kialakított, külön koncepció mentén, mégsem csak úgy véletlenszerűen. Ugyan a mostani gyűjtemény nem rendelhető szoros kizárólagossággal az irodalomtörténész egyik kiemelt kutatási területéhez (germanisztika, avantgarde-vizsgálódások, XX. századi magyar irodalom) sem, mindazonáltal érdemes felfedezni sajátos ívét, amely a kortárs magyar költészeti, illetve elbeszéléstechnikai jelenségektől a két világháború környéki prózaírásunk teljesítményei felé hajlik visz-sza, egyszersmind „nőirodalmi" fókuszt nyitva, azaz - Lesznai Anna, Bródy Lili vagy éppen a problematikus Tormay Cécile munkáinak kiértékelése közben - úgynevezett gender-mérlegeléseket szintén végrehajtva. Minderre egyfajta „nemzetközi tájékozódás" dokumentumai következnek, s hogyha a haiku műfaj vagy éppen a hollywoodi filmgyártás kihívásait elemezve a szerző mint alkotó igényei is színezik a megközelítéseket, A. W. Schlegel és Max Reinhardt esztétikájának, tevékenységének körvonalazása feltétlenül a teoretikus-mediális irodalomkiterjesztés szemszögének érvényesülését jelenti az anyagban. Ha pedig végül a legújabb irodalmár generáció egyik képviselőjéhez olvashatunk itt „kapcsolódó tanulmányt", az egyebek mellett azt is jelzi: „az értelmezés körüli harc" (Kulcsár Szabó Ernő) csatározásai felől érkezve Zsávolyát mindinkább az irodalomtörténeti folyamatok, s a kutatást meghatározó elméleti megfontolások és azok súlya, lehetőségei érdeklik. A talán túlságosan is hosszúra nyúlt interpretátori ifjúkor jelképes lezárása is ez a kötet, utat nyitva az érettebb életszakasz inkább historiográfiai, eszmeorientált kutatásai felé.
Kántás Balázs Vissza