A győrszigeti plébánia (dedikált példány)

Előszó

Múltunkat, értékeinket, értékteremtőinket meg kell becsülnünk. Ahogy a régi bölcsesség tanít bennünket: "A történelem az élet tanítómestere." Ez az igazság összetett, több rétegű. Nem „csak" a világtörténelem és benne hazánk történelme sugall felénk életbölcsességeket, hanem szűkebb pátriánk, lakó-helyünk históriája is. Időpontok, események, emberek, sorsok. Életutak, tragédiák, embert próbáló válságok, öröm, gyász, fennkölt és sajnálatra méltó - mindez együtt és mégis váltakozva ível a múltból s jelen felé.
Egy fa erejét nem a koronájának terjedelme, a rajta fészkelő madarak száma, termése zamata adja, hanem gyökerének mélysége és terjedelme. Ahhoz, hogy szilárdan megvethessük lábunkat a jelenben és megalapozottan, megfontolt, békés lélekkel tervezhessük a jövőt, tisztában kell lennünk a múlttal, ismernünk kell elődeink küzdelmes életét, hogy ez által mintákat kapjunk a nehézségek átvészeléséhez, az örömteli események felhőtlen, ám mégis józan átéléséhez, az emberi minőség követelményéhez, mint általános erkölcsi mércéhez hűnek maradva. A múlt nem csupán a tények halmaza, valójában személyiségek, személyek, helytállások és elbukások története. És a dolgos hétköznapoké. Az utcákat járva, az épületek között bolyongva, kellő ismeretek birtokában, megszemélyesedik számunkra a történelem, tudjuk, hogy kik taposták előttünk az utakat, laktak a házakban, ismerjük őket név szerint, vagy csak annyit tudunk, milyen korban és körülmények között tették a dolgukat, gondoskodtak családjukról, éltek és küzdöttek.
Zsebedics József plébános urat is megérintette a hely szelleme, méltó elődjének, Nagy Viktor plébánosnak a munkáját olvasva, második atyjává, gondozójává lett ennek a szellemi hagyatéknak, s napvilágra segítőjeként újabb ablakot nyitott Sziget, Győr és egy kicsit az egyház történetére is... Vissza