Zsidó kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében

Előszó

A holokauszt 60. évfordulóján olyan témát választottam, amely a zsidók Székesfehérvárra való beköltözésétől (1840: XXIX. tc.) a zsidóság tragikus emlékű deportálásáig tartó időszakot fogja át. A megközelítés természetesen nem nélkülözheti azoknak a gazdasági és politikai, kulturális, vallási életet érintő folyamatoknak a vázlatos ismertetését, amelyeknek erőterében létre jöttek azok a maradandó szellemi értékek, teljesítmények, amelyek a magyar, - sőt néhány alkotói életműnél - az egyetemes emberi kultúra részeivé váltak. Ezt amely ezt létrehozta, előbb zsidótörvényekkel diszkriminálták, majd sárga csillaggal stigmatizálták, végül megsemmisítő lágerekben megölték.
E tanulmány célja az, hogy arra a kérdésre válaszoljon, mit adott a zsidóság, esetünkben egy szűkebb régió: Székesfehérvár, Fejér megye a magyar művelődéstörténetnek? Milyen jogi keretei, feltételei, súlypontjai voltak ennek a többi mint száz évet átfogó időszaknak? Milyen megengedő, tűrő, befogadó közeg szívta fel a hagyományok kötelékéből kilépő zsidóságot? Mennyiben lehetett egy kis vidéki faluban vagy városban kibontani egy-egy, olykor talmudikus tanulmányokon alapuló tehetségnek a karrierjét? Mi volt ennek az akkulturációs folyamatnak, (a többségi nyelv, a magas műveltség és antropológia értelemben vett mindennapi kultúra lényeges elemeinek az átvétele) betagozódásnak, vallási szekularizációnak az ára? Milyen alternatív válaszok, életpályák jöttek létre ebben a modernizációs folyamatban? Milyen következtetéseket lehet levonni mindezekből, amelynek tragikus záróakkordja a holokauszt volt? Vissza