Zsidóság

Előszó

Az utolsó száz esztendőben az egyes országokban a gazdanép és a zsidóság közötti viszony két körülmény határozta meg. A zsidó népesség arányszáma és még inkább az, hogy mily mértékben növelte az arányszámot a keleti zsidók révén való nem természetes szaporodás.
Azokban az országokban, amelyekben - mint Dániában, Svédországban, Itáliában, Holland-Indiában - hosszabb időn keresztül egyáltalán semmi, vagy csak kevés ortodox-zsidó bevándorlás történt, az asszimiláció annyira előrehaladt, hogy a zsidók és a gazdanép magukat egymástól már meg nem különböztetik. Amely ország távol esett a keleti zsidóság rajokat eresztő fészkeitől, annak zsidósága az asszimiláció útján a gazdanéppel való összeolvadás olyan fokáig juthatott el, hogy népi és faji idegenségét a közérzületben paralizálhatta. Vissza

Fülszöveg

Minden öntudatos hazafi, félti nemzetét idegen népi - és kultúrbefolyástól. Félti a nemzet egyéniségét, karakterét, fél a nemzet államfenntartó erejének inficiálásától. Ez a félelem, amely a mai antiszemitizmusban megnyilvánul, a vallási antagonizmus és elfogultság mellett az antiszemitizmusnak egyik komoly és kezdetben inkább ösztönös tényezője.
A különböző erkölcsi világnézetek hívői között az alapvető antagonizmus a legtermészetesebb lelki adottság. Ez-az antagonizmus éppen a keresztény vallás eredetének és a zsidóság múltjának történelmi vonatkozásainál fogva a legmélyebben gyökerezik a zsidóval szemben a keresztény hívőben, akiben ezt az antagonizmust, a valláserkölcsi nevelés és az egyéni élmény szenvedélyes ereje hatja át.
A kereszténynél tehát teljesen érthető lelki alkat az a személyes ellenszenv, amit a zsidó világnézet ellen érez, mert ez a világnézet az ő legszentebb hitét profanizálja és támadja.
Könyvünk a zsidók zsidóságával foglalkozik. Annak az erkölcsi és szellemi kisugárzású anyagnak belső szemléletével, amelynek hordozói a zsidók. Ez az anyag minden keresztény nép testének merőben idegen. A reakció, amit kivált: zsidókérdés. E kérdés társadalmi, - súlyosabb esetekben politikai kérdéssé fajul.
Mind az a magatartás, amit a befogadó nemzet társadalma vagy törvényhozása a zsidókérdésben nyilvánít, csupán tüneti kezelés. E könyv célja a kulturált nyugati zsidó felvilágosítása, öntudathoz juttatása, "zsidóság"-ával szemben. Kritikai módszerességgel veszi szemügyre mind azt, ami a zsidóság világnézetének kialakulásához vezetett. A kritika amit e munka gyakorol, önkritika. Önkritika, ami elől a zsidóság egyetemét évezredeken át éppen "zsidóság"-ának sugestioi rekesztették el.
A könyv szövegében hivatkozott források - néhány kivétellel - zsidó apologeták művei. A kritikai következtetések, amelyeken a könyv megállapításai alapulnak, prominens zsidó apologeták adataiból és megállapításaiból indulnak ki.
E tanulmány folytatása alatt a szerző távol tartott magától minden zsidóság ellenes irodalmat. Az igazsághoz, mely nem a "zsidóság" igazsága, a zsidó apologetákon keresztül jutott.
A kulturált zsidóban aki zsidóságával szemben eddig még nem foglalt álláspontot, e könyv elolvasása során ki fog alakulni a meggyőződés - Heine meggyőződése: "A zsidóság nem álláspont, hanem szerencsétlenség, helyzeti tragikum." Vissza