Előszó
Részlet:
Csillagos ég
- Regény -
Irta: Zsigray Julianna
De délután nem volt csend a házban. Vendégek jöttek, vacsorára is ott maradtak. Lici nem beszélhetett többet Katalinnal. Másnap reggel iskolába ment. Az iskolában nagy izgalom fogadta. Megérkezett a kerületi igazgató. Az igazgató úr már nem tudta menteni Jánost. A történelemtanár értesítette a kerületi igazgatót a történtekről. A kerületi igazgató megjelent a harmadik osztályban és igen szomorúan szemlélte végig a harminckét gyereket. Fehérszakállú, finom öregúr volt, a legkomiszabb gyerek is a nagypapára gondolt, ha ránézett. De nem a valódi nagypapára, hanem a mesebeli, tündér öregapóra. A kerületi igazgató szívükre beszélt a gyerekeknek. Szelíd, mély hangja volt, kicsit már reszketett az öregségtől. És szép barna szemével, szinte könyörögve nézett végig az osztályon. Licinek szerencséje volt, hogy a látogatás után nem az egész osztályt rendelték az igazgatói irodába. Mert, ha az egész vérszerződéses csapat bemegy, könnyekbe fullad és a mesebeli öregapó hatása alatt bevallja az igazat. De az igazgató út úgy gondolkozott, hogy az egész osztály nem lehet bűnös. Ha bűnös lett volna, a napokra terjedő bezárás föltétlenül megtöri. Igy, csak a négy jó barátot, akikről az egész iskola tudta, hogy összetartanak, rendelte a tanári kar elé.
Vissza 
