De constructione

Történet és állapot egysége a nyelvben

Szerző

Zsilka János

'Zsilka János: De constructione ' összes példány

Kiadó:	Akadémiai Kiadó
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1982
Kötés típusa:	Vászon
Oldalszám:	229 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	24 cm x 17 cm
ISBN:	963-052-876-2
Megjegyzés:	Fekete-fehér ábrákkal illusztrálva.

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Tartalom

Előszó	9
Bevezetés	11
A mondat igei összetevője	17
Mondatok, illetve mondatformák szerves rendszere	17
Mondatok szerves rendszere - szűkebb értelemben	17
Mondatok, illetve mondatformák szerves rendszere - tágabb értelemben: hipotetikus rendszer	19
Homoszintaktikai formák, a (szerves-hopotetikus)-homoszintaktikai rendszer összefüggése	24
Mondatok, illetve mondatformák szervetlen rendszere	27
A szerves rendszer konkrét kibomlása	28
Deadverbiális igék rendszere	28
Metaforikus jelentésű igék	35
Határozók szerepe a jelentésintegrációkban	44
A Tesz metaforikus tartalmakkal általánosuló formája	47
A levelezett jelentések és a Tesz közötti tér beépülése	51
Az I(jel3)-mal a szerves rendszer körül kialakult tér	59
Az I(jel3) belső hierarchizálódása: a közvetlen jelentések és a Tesz közötti elemek (válik, viszonoz, stb.), valamint az okoz stb. és a Tesz rendszere	60
A másodlagos tükrözés fogalma és jelentősége	62
Az igazi rész és a mondat összefüggése - az integráció dimenziói	64
Integráció lineáris síkon	64
A rendszer belső integrációja	69
A mellérendelt mondatok integrációja - egy megfelelő közös elemben	70
Az integrált elemek kiterítése - ugyanabban a mondatban	74
A szervesség mélyebb megértése felé	76
Jelentéselemzés három dimenzióban	76
A tulajdonképpeni belső szerkezete - megbontott tulajdonképpeni, a tulajdonképpeni más formája (a szervesség elmélyített fogalma)	106
A substantia/substantivum belső szerkezete	110
Elemi nyelvi entitás: substantia-functio elemi viszonya	110
A főnév mint a functiók/mondatok egy tömegének általánosulása	111
A főnév jelentése általában	111
A főnév mint általánosítás	112
Az igei és főnévi összetevők kölcsönössége a mondatban, substantia - functio belső mozgása a mondat közvetítésével	115
Nyelvi entitás: substantia-functio belső egysége, a mondat mint elkülönülő substantia-functio magasabb egysége	115
A substantia-functio belső egysége mint a mondat alapja	115
Kettős mozgás a mondat jelentésében	116
Az elemi mező és az azon túllépő jelentéskapcsolatok	117
A mondattól elkülönített szó jelentésének modellje	119
Substantia-functio viszonya a mondatban	121
A substantia-functio belső egységének továbbélése a mondatban	121
A substantia-(functio1-functio2-functio stb.)-nek összefüggései	122
Substantia-funcio1-/functio2-Tesz-stb. összefüggése	124
Közvetlen és általános - a mondat egységében	130
A mondat működésének mechanizmusa: a substantia, ill. functio komponensek viszonya a mondan működésében	130
A Tesz/stb.-nek mint a functio mozzanatának szerepe a mondat működésében	134
Formarendszer, jelentésrendszer, elemrendszer összefüggése	136
Forma és jelentés összefüggése	136
A formarendszer és a jelentésrendszer összefüggése	136
A mondatforma és a jelentés belső dimenziójának összefüggése	137
Elemek rendszere	141
Elemek rendszere (1)	141
Elemek rendszere (2)	147
Az elemrendszer belső dimenzionáltsága - és a történetiség	148
A formarendszer, jelentésrendszer, elemrendszer összefüggése	149
A nyelvi rendszer történeti aspektusa - a leíró aspektus és a történeti aspektus belső egysége	153
A szinkron és diakron kutatások szintézise	153
A mondatformák szinkron rendszerének történeti utalásai - általában: "ősi viszony", adverbiumok szerepe a mondat határainak kiterjesztésében, a metafora mint az elsődleges mondatfüggvények kialakulásának tanúja	153
Szintaktikai szerkezetek archaeológiája	157
Szó és mondat	157
Intenzitást jelölő határozók mint a jel ősi tartalma kialakulásának tanúi	158
Nyelvi jelek belső tagolódásának és szintaktikai kiterjedésének kapcsolata - az archaikus állapottól való elszakadás, a közvetlen nyelven kívüli valóságtól elszakadó mondat felé	159
Névmások szekunder szerepe a mondatok kialakulásában a franciában	163
Az archaikus állapot képlete (=functio (1))	164
Egy elemi szintaxis felé	165
Szintaxis és az igék tartalmának belső dimenzionálódása/hierarchizálódása	165
A porzigi mező mint a belső dimenzionálódás tanúja	167
Substantia és functio mint a szintaktikai fejlődés alapviszonya	168
Az elemi szintaktikai szerkezet (=functio (2))	170
Fejlődés az elemi szerkezetek határain belül (átmenet a mondat fejlődésének 3. fázisa felé)	171
A 3. elem - a feltételezett történeti folyamatban	176
A szinkron rendszer utalásai a mai értelemben vett mondat kialakulására	177
Az "ősi viszony"	177
A 3. elem szerepe a háromtagú szerkezetek kialakulásában	178
A jelentés belső meghasonulása, ill. a meghasonulás formái - az igei összetevőben	179
A jelentés meghasonulásának fogalma	179
A jelentés meghasonulásának formái	179
Substantia-functio belső egysége, a functio első meghasonulása	180
A functio belső meghasonulásának tartalma és modellje	184
A főnév értéke a mélyszerkezetben	192
Substantia és functio - a functio meghasonulásának 1. szintjén	192
A transzformációs csoportok kialakulása	195
Az I(jel2) szintje	195
A metaforikus szint kialakulása	196
Az ábrázolt szintek összefoglalása	197
Metafizika, ill. dialektika és történetiség	200
Mai generatív módszerek mint a szintaxis fejlődésének tanúi	200
Állapot és történet egysége	206
Nyelvi rendszer - mindennapi beszéd, a mindennapi beszédet meghaladó teljsítmények, moralia	217
Adalékok a mindennapi beszéd alkotó folyamatához (mindennapi beszéd és jelentésintegráció)	217
A mindennapi beszédet meghaladó nyelvi teljesítmények - jelentés és műalkotás	219
A mindennapit meghaladó teljesítmények nyelvi alapja	219
A mindennapit meghaladó teljesítmények interpretációja	221
Moralia és jelentésintegráció	225
A szándék mint a jelentés integráns része	225
Jelentésintegráció mint a moralis minőség alapja	228
Irodalom	230