Zsiráfzsoltár

Előszó

A líra az emberi hormonháztartás egyik mellékterméke. Ezért olyan titokzatos, mint a hormonok világa. És ezért olyan specifikus is.
A női hormonok nem olyanok, mint a férfihormonok. Ezért az én verseimet sem szabad egybevetni férfiversekkel. Más a hormonbázisuk.
Ezeket a verseket nem a nyilvánosság számára írtam. Kenyeremet nyelvoktatással keresem. A versírás magángyönyörűség és magángyötrődés volt.
A hagyományos versformákhoz való ragaszkodás nem tanári pedantéria, vagy női konzervativizmus: az európai kultúra időtálló, legmélyebb rétegeihez igyekeztem kapcsolódni. Van olyan versem, amelynek tíz perc után már örülni tudtam, és van olyan, amellyel harminc évig birkóztam, amíg végre tetszett nekem.
Amikor nyugdíjba mentem, beléptem a Cserhát Művészkör-be, amely akkor már negyedszázados múltra tekintett vissza. Itt Ihász-Kovács Éva és Bornemissza Attila biztattak arra, hogy lépjek ki irodalmi magányomból. A kilépés olyan jól sikerült, hogy 1995-ben a Honvédelmi Minisztérium és az Írószövetség egyik verspályázatán hat pacifista versemért nívódíjat kaptam. ez bátorított fel arra, hogy összegyűjtsem kötetbe negyvenöt év terméséből kedvenc verseimet.
Verseim azt jelzik, hogy éltem. Éltem itt, Magyarországon, 1934 óta... emberként... nőként... mint egy zsiráf Noé bárkájában.
Éltem... megéltem... átéltem... túléltem... És ez nem kevés. Vissza