Zsurnál (dedikált példány)

Fülszöveg

Korunk mintha visszalépne az írásbeliségből a szóbeliség ősidejébe. A publikum egyre ádázabb könyvvásárló, még szépirodalmat is vesz, de tájékozódni tévékből, rádiókból, ilyen-olyan napok-hetek-fesztiválok-találkozók csődületében, egyetemi folyosókon, hallomásból tájékozódik, s majd azután veszi birtokba a már elolvasás előtt kultikussá lett tárgyat. A szakmai folyóiratokat néhány százan forgatják, az irodalomelmélet új iskolái pedig - egyébként hasznos szempontjaikhoz - nem teremtettek új kritikai nyelvet, így a szakkritika közvetítő szerepe csaknem teljesen megszűnt.
Újságot, napilapot azonban olvasunk. Ezért az általános reklámpszichózishoz igazodó fogyasztói irodalmi életben különös jelentősége volna, ha szerepe, hatása, egyáltalán újra játéktere lehetne a XX. század első felében oly nagyszerű tollforgatók által művelt zsurnálkritikának. E sorok írója nem említ most neveket, nem az az ambíciója, hogy velük egy sorban tetszelegjen, viszont szeretné, ha bizonyíthatná, hogy a gondolattalan recenzió, a szóvirágos ajánlás és a kritikátlan rekonstrukció ellenében e műfaj működőképes. A több mint egy évtizede - túlnyomórészt a Népszabadság hétvégi mellékleteiben - rendszeresen megjelent írásaiból pedig azért konstruált egy kis könyvet,, mert reméli, hogy ha tíz évig elég következetes és bőkeblű (azaz mindennemű irányzatok iránt elfogulatlan) volt, akkor a kortárs magyar irodalomról sok mindent elmondhatott in statu nascendi.
A válogatás élére két terjedelmesebb, történeti jellegű írás került (az Élet és Irodalom hasábjairól): a kortárs mezőny ne érezze magát előzménytelenül.

Reményi József Tamás (1949) kritikus, a Magyar Rádió irodalmi szerkesztője. József Attila-díjas. Vissza