Albert Camus 1913. november 7-én született Algériában (Mondovi), Nobel-díjas francia író, filozófus, az egzisztencializmus kiemelkedő alakja.
Főbb művei: Közöny (1948), A pestis, A bukás (1962), A száműzetés és az ország (1969), Sziszüphosz mítosza (1990), Noteszlapok I. (1993), Az első ember (1995), Boldog halál (1996), Caligula. Félreértés (1997), Ostromállapot (1998), A lázadó ember (1999)
Albert Camus rendkívül szegény és nehéz sorsú családban született, gyermekévei nélkülözéssel teltek. Tanítója fedezte fel tehetségét, majd tüdőbajának kiderültével a klinikai kezelések után a gyermek nagynénjéhez került, akik sokat olvastak. Itt kezdődött az ifjú írói pályája. Újságíróként és szerkesztőként dolgozott, esti óráiban pedig regényeit írta. Kiemelkedő munkásságáért irodalmi Nobel-díjat kapott. 1960. január 4-én hunyt el Franciaországban (Villeblevin), 46 éves korában, autóbaleset következtében.
