Bárczi Géza 1894. január 9-én született Zomboron, Kossuth-díjas magyar nyelvész.
Főbb művei: A „pesti nyelv” (1932), A magyar nyelv francia jövevényszavai (1938), Régi magyar nyelvjárások (1947), A magyar szókincs eredete (1951), Magyar hangtörténet (1954), Nyelvművelésünk (1974), A magyar nyelv múltja és jelene (1980)
Bárczi Géza egyike a huszadik század legkiemelkedőbb magyar nyelvészeinek. A francia-magyar kapcsolatokat kutatta, jelentős eredményeket ért el nyelvjáráskutatásban és nyelvtörténetben. Tanárként nagy tekintélyű személyiség volt. Bárczi Géza 1975. november 7-én hunyt el Budapesten, 81 éves korában.
Társszerzőként az Antikvárium.hu-n elérhető kötetei.
