Bródy Sándor 1863. július 23-án született Egerben, magyar író, drámaíró és publicista.
Főbb művei: Az egri diákok (1894), Az ezüst kecske (1898), Egy férfi vallomásai (1899), A nap lovagja (1902), Királyidillek (1902), A sas Pesten (1954), Rembrandt (1957), Cilinderes Tiborc (1958), Két szőke asszony és más regények (1959), Húsevők (1961)
Bródy Sándor a Nyomor című novelláskötettel és Faust orvos című regényéve robbant be a az irodalmi köztudatba. Dolgozott újságíróként és műkritikusként is. Híres volt jólöltözöttségéről, egyesek szerint ő diktálta a korabeli irodalmárok divatját és ő volt a társaságok lelke. Bródy Sándor 1924. augusztus 12-én hunyt el Budapesten, 61 éves korában. Dédunokája Bródy János zenész, dalszövegíró. Házasságon kívül született fia Hunyady Sándor író.
Társszerzőként az Antikvarium.hu-n elérhető kötetei.
