Csáth Géza, eredeti nevén Brenner József 1887. február 13-án született Szabadkán. Magyar író, orvos, pszichiáter.
Főbb művei: A varázsló kertje (1908), Az albíróék és egyéb elbeszélések (1909), Délutáni álom (1911), Muzsikusok (1913), Egy elmebeteg nő naplója (1978)
Csáth Géza gyermekkorában festő szeretett volna lenni, írói tehetsége azonban jobban elbűvölte környezetét. Legjelentősebb műve az Egy elmebeteg nő naplója, melyhez elmegyógyintézetben végzett munkássága szolgáltatta a hátteret. Nyomasztóan komor novellái a huszadik századi magyar írók több generációjára voltak nagy hatással. Csáth Géza morfiumfüggő volt, a szerről leszokni nem tudott és egyre inkább hatalmába kerítette. Ennek hatása érződik munkásságán. Csáth Géza 1919. szeptember 11-én opiát-túladagolásban vesztette életét, 32 éves korában, Kelebián. Kosztolányi Dezső unokatestvére volt.
Társszerzőként az Antikvarium.hu-n elérhető kötetei.
