Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő.
Főbb versesköteti: Virágzik a cseresznyefa (1955), Sirálytánc (1957), Harmat a csillagon (1964), Három bárány (1965), Szürkület (1979), Tavaszi tarisznya (1982), Küküllő kalendárium (1988), Valaki jár a fák hegyén (1997), Felemás őszi versek (2002)
Főbb meséskötetei: Fából vaskarika (1969), Kenyérmadár (1980), Meddig ér a rigófütty (2005), Virágon vett vitéz (2002), Világlátott egérke (2011), Talpas történetek (2011)
Kányádi Sándor a kortárs költészet kiemelkedő alakja. Műveit fordították angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre. Felnőtteknek szóló versei mellett jelentősek gyermekirodalmi művei is. Számos versét megzenésítették. Magyar-irodalom szakos tanári diplomát szerezett, de nem dolgozott sosem tanárként, az irodalomnak él. Kányádi Sándor a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, és a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
