Kassák Lajos 1887. március 21-én született Érsekújváron. Magyar író, költő, műfordító, újságíró, képzőművész, építész. 1947-ben Baumgarten-díjat, majd 1965-ben Kossuth-díjat kapott.
Főbb művei: Életsiratás (1912), Máglyák énekelnek (1922), A ló meghal a madarak kirepülnek (1922), Egy ember élete (1927–1935), Mögötte áll az angyal (1948), Szénaboglya (1955), A tölgyfa levelei (1962), Összes versei (1970), Az izmusok története (1982)
Kassák Lajos gimnáziumi tanulmányait abbahagyta és lakatosinasnak állt. Műveltség- és helyesírásbeli lemaradásával nem törődve harcolt azért, hogy verse, majd verseskötete megjelenhessen. Autodidakta költőként és képzőművészként érte el sikereit. A hazai avantgárd vezéralakalja. Baloldali politikai nézeteket vallott, egész életén át hitt a szocializmusban. Kassák Lajos szerelmi élete viharos volt, többször házasodott, egyik feleségével sem lelt nyugalomra. Kassák Lajos 1967. július 22-én hunyt el Budapesten, 80 éves korában.
Társszerzőként az Antikvarium.hu-n elérhető kötetei.