Lator László 1927. november 19-én született Tiszasásváron. Magyar költő, műfordító és esszéista, számtalan irodalmi díjat és elismerést kapott, többek között Kossuth-díjat.
Főbb művei: A világirodalom legszebb versei. XX. század (1967), Sárangyal (1969), Szigettenger (1993), Kakasfej vagy filozófia? (2000)
Főbb műfordításai: D. Aszenov: Gyilkosok között (1951), Lermontov válogatott versei (1961), Friedrich Schiller: Demetrius (1970), Puskin: Barkov árnya (1992)
Lator László 1955-től az Európa Kiadó főszerkesztőjeként dolgozott, majd neves irodalmi lapoknál volt szerkesztő (Magyarok, Válasz, Holmi). Műfordítóként gazdag életművet tudhat magáénak. Költészetére jellemző a szűkszavúság és a kötött formák. 1970-től éveken keresztül minden hétfő este műfordítói szemináriumot vezetett az ELTE bölcsészkarán, melyen a kortárs magyar irodalom jeles alakjai vettek részt. Felesége Pór Judit műfordító volt.
Műfordítóként az Antikvarium.hu-n elérhető kötetei.