Parancs János 1937. augusztus 30-án született Pusztavacson, magyar költő.
Főbb művei: Félálom (1963), Portölcsér (1966), Fekete ezüst (1973), Sivatagi följegyzések (1985), A köznapi lét szakadéka (1988), A labirintus mélyén (1994), Sötét folyam (1996), Tőletek távolodóban (1999)
Parancs János gépészmérnöki karon tanult, Párizsban a Sorbonne-on matematikát, francia nyelvet és irodalmat hallgatott. Ezt követően technikusként dolgozott, közben írni kezdett. A Párizsi Magyar Műhely című folyóirat alapítója volt. Magyarországra visszaköltözve a Petőfi Irodalmi Múzeumban dolgozott, majd a Magvető Kiadónál volt szerkesztő. Utolsó munkahelye az Új Embernél volt. Elsősorban költészetéről híres, de műfordítóként is tevékenykedett. Parancs János 1999. október 24-én hunyt el Budapesten, 62 éves korában.
